A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
II. rész - Bölcskei Gusztáv:A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI MUNKA FÉL ÉVSZÁZADA SZOCIÁLETIKAI MEGKÖZELÍTÉSBŐL - AZ INSTRUMENTALIZÁLT TEOLÓGIA HATÁSA
formái és az egyház élettevékenységeinek zavartalan funkcionálását segítő egyházkormányzat között fennáll. Ahol ez a feszültség feloldódik, az élő organizmus egysége helyett az "egyhangúság" válik a legfőbb és követendő erénnyé. Akár az egyházkormányzat, akár valamilyen kegyességi irányzat részéről következik is be a teológia "instrumentalizálása", az egyház egésze sínyli meg. Az egyházkép torzulása és a teológia torzulása szükségszerűen együttjáró, lényegüknél fogva összetartozó valóságok. Újra meg újra találkozunk azzal a fordulattal (mind a hivatalos egyházi, mind a szolgálat teológiáját értékelő hivatalos marxista állás- foglalásokban), hogy a magyar református teológia szociáletikai felismerései nem teoretikus meggondolásokból, hanem az "egyszerű engedelmességből"15 született. Ez a mondat azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szociáletikai lépésekhez szükséges teológiai-elméleti munka, a valóságlátás, a gyakorlattal való konfrontálódás szinte teljes mértékben elmaradt. Deklaratív módon szólalnak meg azok a bizony- gatások, hogy a gyakorlati döntések mögött bibliai felismerés és a gyakorlati következmény között, az "argumentum" pedig mégiscsak annak hangoztatása, hogy "az idő, a történelem bennünket igazolt". Az következett be, amit Rich a tényleges- és áladottságok közti különbségtétel kapcsán ír. Azokat a struktúrákat nevezi áladottságoknak, amely mögött a kritikai vizsgálódás ki tudja mutatni, hogy egyéni vagy csoportérdekek érvényesítése következtében alakultak ki, s megváltoztathatatlanságuk hangsúlyozása csak ezeknek az állapotoknak a szentesítésére, igazolására szolgál. Az "egyszerű engedelmesség" így olyan dolgokba való beletörődést is okozott, amelyek sem a "tárgyszerűség" sem az "emberléptékűség" kritériumának nem feleltek meg. így ez a mondat a teológiai beszűkülés kifejeződése és indirekt megvallása. Nem a "később születettek kegyelmi ajándékával való könnyelmű visszaélés" íratja ezeket a sorokat, inkább az a figyelmeztetés, ami a mának is szól. A politika, a gazdasági struktúrák képviselői ma is hajlanak arra, hogy "áladottságokra" hivatkozzanak. Aladottságra való hivatkozás pl., hogy egy céget, amelyik a legkülönbözőbb politikai árnyalatú lapokat vásárolja fel, egyetlen szempont vezérel: a nyereség. Mert ennek - az önmagában jogos - szempontnak az abszolutizálása lehetetlenné teszi más szempontok érvényesülését. Arra hivatkozni, hogy "mi is tudtuk, hogy mit kellett volna, s tettük, amit lehetett" nem elég meggyőző, mert a késői olvasónak az az érzése, hogy ez volt a létező világok legjobbika. Ennek teológiai igazolása nem volt szükségszerű. A teológiai munka lényegében alárendelődött a "túlélési stratégiára" berendezkedő egyházkormányzásnak. Ez pedig a teológia számára fatális következményekkel járó dolog, mert "egy tisztességes teológiát éppen az különböztet meg az egyházkormányzattól, hogy 15 "Omnis recta cognitio ab oboedientia nascitur." Ez a kálvini mondat olyan legitimációs alapként fungált, amelyre már szinte gondolkodás nélkül lehetett hivatkozni. 198