A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - Általános helyzet a századfordulón
pozsonyi tudományegyetemek fölállításáról intézkedik, az előbbin református, az utóbbin evangélikus teológiai fakultással. A négy magyarországi és az erdélyi református egyházkerület — az 1791. évi budai zsinat (amelynek az 1791:XXVI. te. adta lehetőségek alapján az lett volna a föladata, hogy létrehozza az egységes magyar református egyházat) eredménytelenségének következtében — a gyakorlatban külön-külön szabályrendeletekkel kormányozta önmagát, nem egy esetben nem is azonos szisztéma szerint. így a kiegyezés után bekövetkező alkotmányos korszak egyik legégetőbb tennivalója még mindig az egységes magyar református egyház megteremtése volt. Ezt széles körű vita előzte meg. Voltak olyanok — elsősorban Török Pál dunamelléki püspök vezetésével -, akik a budai zsinat által létrehozott és a kerületek fölé emelni óhajtott egyetemes konventet akarták kellő hatáskörrel fölruházni; ezt az elgondolást támogatta a dunántúli és a tiszáninneni egyházkerület is. azonban mégsem ez a koncepció valósult meg, mert megbukott a legnagyobb egyházkerület, a tiszántúli ellenállásán. Debrecen ellenezte azt az elgondolást, hogy az egyházi közigazgatás egy országos szerv irányítása alá kerüljön: attól tartott ugyanis, hogy a határozatképes generális konvent létrejötte esetén a tiszántúli egyházkerületet a másik három szuper- intendencia majorizálja. Végül is azonban az elvégzendő ügyek, amelyeket csak egységes irányítás mellett lehetett megoldani, annyira fölszaporodtak, hogy tovább már nem lehetett halasztani őket. Az 1881. október 31-én megnyílt debreceni "alkotmányozó zsinat" (amely november 24-ig ülésezett) az egyházalkotmány és egyházi szervezet megalkotása, az egyházi közalap ("domestica") fölállítása révén - s egyéb intézkedései által - létrehozta az egységes igazgatású, az erdélyi egyházkerület csatlakozása révén immár öt egyházkerületből álló, magyar református egyházat. A debreceni zsinat lényegében nem változtatta meg az addigi egyházalkotmányi elveket, sem az egyház története folyamán kialakult szervezeti formákat; nem hozott helyettük újakat, hanem egységesítette a jogszokásokat. A zsinat az intézmény nevét az "Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Keresztyén Egyház" formában határozta meg. (Ezt rövidítésben — "Ev. Ref." — sok félreértést és ezáltal sok zavart okozott, s okoz néha még ma is, kevéssé tájékozott körökben.) Alapelvül mondta ki a zsinat, hogy a magyarországi református egyház "zsinat-presbiteri rendszer" szerint kormányozza magát. Ez a helyi gyülekezeteket (egyházközségeket), az egyházmegyéket, az egyházkerületeket és az országos egyházat egymásra épülő módon egyesítő organizációkat, egymás fölött felügyeletet gyakorló testületi kormányzást jelent, kezdve a gyülekezeteken és alulról fölfelé építkezve a zsinatig. Az egyházközség az egyház tagjainak meghatározott területen élő, az egyházi törvények szerint szervezett gyülekezete; a legkisebb egyházi igazgatási egység. Legfőbb szerve a választók gyűlése (közgyűlés), élén a közgyűlés által választott presbitérium áll, amelynek elnöke a lelkipásztor és a világi kurátor (gondnok). Több egyházközségnek az egyházkormányzás és -igazgatás 9
