A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
II. rész - Barcza József: EGYHÁZUNK AZ 1956. ÉVI FORRADALOM IDEJÉN ÉS RAVASZ LÁSZLÓ JELENTŐSÉGE - AZ 1951. ÉVI II EGYHÁZI TÖRVÉNYCIKK JELENTŐSÉGE
(Péter Jánossal) betöltetni... Péter emiatt panaszra ment Rákosihoz, aki azonnal telefonon utasított Péter támogatására.”6 A személyi kérdések „rendezése” mellett fontos állami kívánalom volt az egyházi centralizmus kiépítése, ami az ellenőrzést könnyítette. Ide vezethető vissza a hosszabb előkészítés után 1952. február 29-én véglegesített Missziói Szabályrendelet.7 A gyülekezeteknek évente részletes, pontos munkatervet kellett készíteniük, amit hivatalosan az egyházmegye missziói bizottsága, gyakorlatilag az Állami Egyházügyi Hivatal megyei vezetője hagyott jóvá. A laikus elemek eleve nem kaphattak szolgálati lehetőséget, sőt „ha a lelkipásztor vagy presbitérium az egyház hivatalos munkatársai közül más gyülekezet kebeléből vendégszolgálatra hív, ahhoz az illetékes esperes, illetőleg esperesek meghívólevele szükséges, amelyben a szolgálat helyét és idejét fel kell tüntetni.” (Természetesen nem kapott mindenki engedélyt.) Egyházon belül is gyanús volt minden mozgás, mert államellenes összeesküvést sejtettek mögötte. Éppúgy, mint ahogyan az „osztályharc” szenvedő alanyainak, pl. a kitelepítetteknek a lelkigondozása, segítése a reakciós erőkkel való azonosulásnak minősült. A gyakorlati életet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1950. június 1-jén „a klerikális reakció elleni harcról” szóló határozata irányította.8 Eszerint: „A Pártnak a klerikális reakció elleni önvédelmi harc fokozásánál abból kell kiindulnia, hogy ez a harc politikai harc az imperialisták 5. hadoszlopának egyik legfontosabb osztaga ellen, nem pedig a vallás ellen, sőt nem is az egyház ellen általában... a Párt mint eddig, ezután is tiszteletben tartja a vallásos meggyőződést, következetesen biztosítja a teljes vallásszabadságot az állami életben, kiindulva abból az elvből, hogy a vallás állami vonatkozásban magánügy.” Ugyanakkor az éberség jegyében „fel kell lépni a protestáns egyházakban... jelentkező reakciós irányzatok, valamint az amerikai imperializmus szolgálatában álló szekták ... ellen.” A református egyház vonatkozásában ez a határozat gyakorlatilag főként az ébredési hullám és a Bethánia Egyesület (volt) tagjai ellen irányult. Péter János leszögezte: „nem néztünk még mindig eléggé szembe azzal a hazugsággal, hogy a Bethánia Egylet önmaga feloszlatását önként kimondó gyűlése és határozata után is maradtak olyanok, akik látszólag a református egyházhoz tartoznak, de valójában magukat bethánistáknak tekintik és ilyen gyakorlatot is folytatnak... A hazugságnak ilyen lelkülete tudja a hamis pietizmust egyházellenes, népellenes, államellenes, békeellenes indulatok és tevékenységek leplezójéül terjeszteni... A Bethánia jelleg kérdése ... nem azon fordul meg, hogy ki volt valaha a Bethánia Egylet tagja, hanem azon, hogy ki képvisel csonkított és meghamisított evangéliumi tév6 Pap László: Tíz év és ami utána következett 1945-1963. Szerk. Bárczay Gyula. Bern-Bp. 1992. 335-336. 7 RE 1952. 5. sz. 6-8. 8 Újra kiadva in: Nehéz idők krónikája. Szerk. Balog Sándor. Bp. 1986. 258-263. 175
