A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
II. rész - Barcza József: AZ 1944/45-ÖS ESEMÉNYEK ÉS RÉVÉSZ IMRE JELENTŐSÉGE - RÉVÉSZ IMRE: A HÁBORÚ ÉS AZ 1944-45-ÖS POLITIKAI FORDULAT HATÁSA AZ EGYHÁZAKRA
amely (ilyen volt elsősorban a tisztviselői kar) származása és társadalmi kapcsolatai révén még erősen benne gyökerezett a XIX. századi liberálizmus által korántsem felszámolt, 1848 előtti nemesi-feudális világszemléletben. Ez a részben nemesi kapcsolatú polgári középosztály volt Magyarországon 1944-ig a történelmi egyházak legszilárdabb társadalmi és politikai hátvédje - túlnyomólag nem személyes vallásosságból (amelyet a liberálizmus hatása már a századfordulóig meglehetősen felőrölt), hanem tradicionalizmusból, hazafiasságból, a fennálló rend, a „közerkölcs” és a nemzeti ideálizmus legbiztosabb eszközeit látván az egyházakban. Az 1944/45-ös változással az egyházak e polgári-nemesi hátvédje átmenet nélkül összeomlott. A felülkerült társadalmi rétegekben — munkásság és parasztság - viszont az egyházakhoz ragaszkodás nem gyökerezett elég mélyen: a munkásságnak csak egy kis hányada (főként a római katolikus „keresztyén szocializmus”-ba beszervezettek) tartott komolyabb egyházi kapcsolatot, a parasztság közül pedig csak a kifejezetten polgári világszemléletű (és nagy többségükben protestáns) módosabb kisgazdák. A munkásság óriási többsége (persze leginkább a szociáldemokrácia ideológiai hatása alatt), valamint a legalább 3 milliónyi törpebirtokos és nincstelen kisparaszt (ez részben az agrárszociálizmus hatása alatt, részben csak ösztönösen) az egyházakban már jóval 1944 előtt csak a kizsákmányolóit látta, vallásilag pedig, ha nem is éppen ateisztikusan, de egyre inkább közömbösen viselkedett. Az egyházak óriási feladata, amely korábbi vakságuk és kényelmességük miatt most egyszerre átmenet nélkül zuhant reájuk: ezeket a rétegeket megtartani és megnyerni Krisztusnak, a mellett pedig a kétségbeesett helyzetben levő, reménytelen nihilizmus vagy értéktelen pótvallások kísértésének kitett középosztály számára is az egyházaknak egy egészen más, evangéhumibb ábrázolását mutatni fel azzal szemben, amelyet eddig ismert. 27 Az államvezetésben az eddiginél hasonlíthatatlanul erősebb, legtöbbször döntő szóhoz jutottak olyan politikai pártok és világnézeti irányok - elsősorban maga a nyugati és keleti változatú marxizmus - amelyeknek pártdogmája a vallás „magánügy” volta, az egyház és az állam tökéletes szétválasztása, a kizárólag állami nevelés-oktatás. Ezek a pártok és irányok kétségtelenül jól megfontolt taktikából - amelyre egyaránt hatással van az angol Labour Party fabianizmusa és keresztyén szellemisége, meg Sztáhnnak és a szovjet államvezetésnek a pravoszláviával 1936 óta történt fokozatos kibékülése (orosz nacionalista alapon!) — nem törekszenek egyelőre radikális szakításra, úgy hogy de iure mindmáig érvényben vannak mindazok a törvények, amelyek Magyarországon a történelmi egyházaknak (az ún. „bevett felekezetek”-nek) kivételes közjogi helyzetet, erős jogvédelmet és messzemenő anyagi támogatást biztosítanak, iskolai és egyéb vonatkozású önkormányzatukat fenntarthatják. De facto azonban úgy áll a helyzet, hogy ez az egyensúlyi állapot meglehetősen labilis és bármely pillanatban felborulhat — nemcsak a lenini típusú diktatúrás fordulat esetén, hanem még a mostani koalíciós alkotmányosság parlamentáris 144
