A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A KÖZVETETT FELSZÁMOLÁSI KÍSÉRLETEK, TÖREKVÉSEK
rámutat arra, hogyan érte el a hatalom célját, ha a brutális erőszakot nem alkalmazta. Ravasz László, Lázár Andor eltávolításával, Bereczky Albert és Kiss Roland elnöki székbe juttatásával a református egyház felső vezetésében az „őrségváltás" első', - Rákosiék számára egyelőre talán a legfontosabb - része "sikerrel" befejeződött. A teljes azonban még korántsem! Révész Imre, - akit már bizonyos pártkombinációk és ambiciózus egyének 1945-ben szintén el akartak távolítani a püspöki tisztből, akkor sikertelenül, mert a tiszántúli egyházkerület egységesen kiállt mellette 1949. szeptember 1-jei hatállyal lemondott valamennyi egyházi tisztségéről, megbízatásáról és még lelkészi jellegéről is. Még ezt megelőzően, 1948. november 12-én levelet írt Péter János akkor konventi előadóhoz, későbbi utódához, amelyből lemondásának néhány elvi és gyakorlati motivációját is megismerhetjük, de az 1948. október 7-én megkötött "Egyezmény" érvénybe lépése utáni országos helyzetet is jól jellemzi: "Semmi illúzióm sincs afelől, hogy mi következik. Napról napra szaporodó jeleit látom annak, hogy az egyezményt az a tényező, amellyel kötöttük, t.i. maga a kormányzat, talán még szeretné és próbálja komolyan venni, de sem erő, sem elszántság nincs benne arra, hogy komolyan vétesse és respektáltassa az alsóbbfokú tanügyi és egyéb közigazgatási hatóságokkal, amelyek lépten-nyomon máris úgy viselkednek, mintha ez az egyezmény nem is léteznék, - főként pedig nincs erő és elszántság a kormányzatban arra, hogy a legnagyobb kormánypárt vidéki szervei részéről napról- napra ismétlődő egyezményellenes kijelentéseket és kilengéseket megakadályozni tudja."22 A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöki székébe — alapos előkészítés után23 - Péter János került, aki a szavazatbontó bi22 "Miért mondott le Révész Imre?" Révész Imre levele Péter Jánoshoz, 1948. november 12. Közli: dr. Barcza József In: Reformátusok Lapja 1989. június 11-i szám 3. 23 Ebből a sokféle mozgósításból egyetlen, de több szempontból is jellemző' mozzanatot mutatunk be: "A Dunamelléki Református Egyházkerület Fó'gondnoka Kedves Barátom! A tiszántúli református püspök-választás ügyében f. hó -én történt telefonbeszélgetésünk után azonnal magamhoz kértem Péter Jánost, majd az ó' meghallgatása után megbeszélést folytattam Gaál Istvánnal, a szolnoki egyházmegye esperesével. Gaál — tárgyalásunk eredményeképpen — körlevelet írt alá Péter János támogatására, erről azonnal értesítette a szatmári egyházmegye esperesét, és csatlakozásra hívta fel ó't is egyházmegyéjével együtt. Evvel megtörtént a két utolsó egyházmegye csatlakozása is. Makkai Sándor örömmel é-cesült Gaál István csatlakozásáról és maga is ígéretet tett, hogy alárendeltjeit mozgósítja Péter János érdekében. Szentpéteri Kun Béla tiszántúli fó'gondnokkal is beszéltem. O a tiszántúli reakció megtestesülése. Beszélgetésünk során ó' is biztosított a sikerről. Tekintettel arra, hogy most nem az én megválaszttatásomról van szó, hatékonyabban avatkozhattam be. A kívánt eredmény — minden emberi számítás szerint — most már biztosítottnak tekinthető'. 119
