A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - KEZDETI NYÍLT TERROR AZ EGYHÁZAK, EGYHÁZI SZEMÉLYEK ELLEN
hirdetése, a bűnbánat és megtérés, a Krisztus megváltásába, szerete- tébe belekapaszkodó hit útján. — Ennek az ébredésnek jelentős szerepe volt aztán abban, hogy a következő évek-évtizedek kemény elnyomatása, felszámolási kísérletei közepette is megmaradt-fennmaradt az egyház, túlélte a "nehéz időket". KEZDETI NYÍLT TERROR AZ EGYHÁZAK, EGYHÁZI SZEMÉLYEK ELLEN Sokan azt gondolták tehát, hogy elérkezett az újrakezdés- újatkezdés lehetősége, egy felszabadult, szabad államban szabad egyházként8 élhet és szolgálhat most már egyházunk. Azonban ebből az eufóriából hamar ki kellett józanodniuk, fel kellett ébredniük, rá kellett döbbenniük az egyházak vezetőinek és nyitott szemmel járó tagjainak, hogy korántsem "felszabadulás" történt. A hatalom kizárólagos birtoklására — szovjet katonai segítséggel, támogatással is — gátlástalanul törő Magyar Kommunista Párt (amely a belügyi vonalat kezdettől fogva szinte kizárólagosan tartotta kezében: Farkas Mihály belügyi államtitkár, Péter Gábor a pohtikai rendőrség vezetője, Pálffy György a Honvédelmi Minisztérium Katonapohtikai Osztályának vezetője, majd 1945 novemberétől a Tildy-kormányban Nagy Imre (MKP) a belügyi, Ries István (SzDP) az igazságügyi tárca élére kerül) tevékenysége nem sok kétséget hagyott e téren. Révész Imre debreceni református püspök 1945. július 7-én levélben fordult Bereczky Albert kultuszminisztériumi pohtikai államtitkárhoz "[...] rendőri vagy népbírósági eljárás alá vont lelkésztestvéreink érdekében, akiknek száma csak magában a tiszántúb egyházkerületben - bár természetesen folyton fluktuálva - a 30 körül jár. [...] Bizonyára vannak még hasonló esetek, csak nem tudjuk, vagy nem merik tudomásomra hozni [...]" Rámutat arra "[...] hogy a befogott lelkésztestvérek egy részének az egészsége nem bírja a börtönt vagy az internálást [...] Ha a gyűlölet és a bosszúvágy nem vakítaná el az elméket, az egyszerű józan ész diktálna az illetőknek, hogy idáig ne engedjék jutni a dolgokat: hiszen az így bekövetkező halálesetek óriási mértékben meg fogják növelni a már amúgy is épp eléggé meglévő lelki forrongást a rendszer ellen. [...]" A püspök felhívja az államtitkár figyelmét arra is, hogy "[...] milyen hitvány semmiségekért kerülnek be olyan emberek, akik soha semmiféle pohtikai tevékenységet nem folytattak, de vagy egy-két haragosuk van az illető községben, vagy az sincs, de valaki pártérdemeket akar szerezni. [...] Ha igaz, hogy Ravasz László ellen is akció készül, akkor kinek biztos ma közöttünk az élete? De akkor mondják meg nyíltan, mit akarnak, s vállaljuk, amit vállalnunk kell. Azt semmi esetre sem fogjuk soká vállalni, hogy az egyházi közvéleményt 8 Erre az álláspontra helyezkedik még 1948 májusában is Révész Imre az állam és egyház közötti megállapodás tárgyalásain, de 1945. márciusában a Magyarországi Szabadegyházak Szövetsége ilyen értelmű emlékiratot nyújt be az Ideiglenes Nemzetgyűléshez: "Új vallásügyi törvényt kérünk! Szabad államban szabad egyházak". Bp. - Miskolc, [1945.] 105
