A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - Ladányi Sándor: VÁZLATOS TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KÖZELEBBI MÚLTJÁNAK ALAKULÁSÁRÓL - A REFORMÁTUSOK ÉS A HÁBORÚ UTÁNI HELYZET - A „felszabadulás"

tékozló fiúval egyenként és közösségben: Atyám, vétkeztem az Ég ellen és te ellened. Isten és az ember ellen. [...] Te, itt, most. Én, itt, most. Ha ez a nemzedék továbbra is csak mást vádol, mást okol és nem mer odaállani bátor bűnvallással magára venni a felelősséget, megújulás nem következik el. [..-]"1 Hasonló témával foglalkozik Szabó Imre esperes a budapesti fasori (akkor még Vilma királynő' úti) templomban 1945. február 4-én, március 4-én és március 18-án elhangzott igehirdetés sorozatában is.2 Majd a Dunamelléki Egyházkerület valamennyi gyülekezetében 1945. június 4-10. között egyhetes bűnbánati evangelizációs sorozatot tartottak, ahol az igehirdetések mellett előadások is hangzottak el az egyéni és közösségi bűnökről és felelősségről, valamint a megtérés szükségességéről. A bűnbánat és a felelősség tárgykörében említjük meg, hogy 1945 augusztusában a négy egyházkerület püspökei közös pásztorlevelet bocsátottak ki, amelyben kifejezésre juttatták azon meggyőződésüket, hogy az ország romba dőlésének az erkölcsi romlás volt az oka. Az ország vezetői és népe megfeledkezett Istenről, az Ő örök Igéjéről és Törvényéről. Soha még olyan megcsúfolása nem történt a Tízparancsolatnak, mint amely ezen a földön végbement. Rettenetes visszaélést űztek a keresztyénig) szóval. Kisajátították egy hatalmi rendszer alátámasztására és sok esetben egyenlővé tették a gyakorlati antiszemitizmussal. A bűnbánat és felelősség témakörében említjük még meg, hogy a Zsinati Tanács 1946. május 9-i ülésén vallást tett bűneiről, mulasztásairól. Megvallotta, nem mindig és nem mindenben teljesítette maradéktalanul prófétai tisztét, küldetését. Gyakran elmulasztotta inteni a népet és a felsőséget, amikor mindkettő Isten törvényével ellenkező útra tért, s nem mindenkor állt ki egész bátran az ártatlanul üldözöttek mellett. Világi bölcsességek és új politikai rendszerek tanításaiban nem vette elég korán észre az evangéliumnak ellentmondó, sátáni kovászt és így szava bizonytalan zengésű trombita hangja volt amikor az egész világ harcra készült és az Úr igaz követőit egy táborba kellett volna szólítania. Isten előtt nem menti magát azzal, csak az emberek előtt hivatkozik rá, hogy másokhoz mérten az egyház volt az egyetlen, amely az üldözöttek védelmére kiállott, és a hatalmasok tévelygésére rámutatott.3 Szükségesnek tartva a Zsinati Tanács, hogy a magyar nemzet Isten ítélete alatt eljusson bűneinek üdvösséges ismeretére, és bűneit tökéletesen megvallja.

1 Részleteket közölt az igehirdetésből Bolyki János - Ladányi Sándor "A református egyház tanulmánya" In: A protestantizmus Magyarországon 1918-1948. c, kötetben. Szerk. Lendvai L. Ferenc. Bp. 1987. (Kötetünk első, fentebbi tanulmánya). A teljes szöveget közli a "Ravasz László: Válogatott írások 1945-1968." kötet (szerk. Bárczay Gyula). Bern, 1988. - A bűnbánatra való felhívás meghirdetését később elvitatták Ravasz Lászlótól és más, olyan személyeknek tulajdonították, aki a kialakuló új társadalmi rendnek jobban megfelelt, azt jobban kiszolgálta. Ravasz éles társadalomkritikája nem itt és most — post festa! - jelentkezik, hanem szintén ugyanezt mondja "A nagy szakadék" c. előadásában is. Bp. 1939.

2 Jób sorsán — Jób hitével?; Miért maradtál meg?; Jelek és magyarázatok. Bp. 1945.

3 Az erre vonatkozó dokumentumokat külön tanulmánykötetbe gyűjtve jelentetjük meg.

102