Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

FELSŐVADÁSZ REFORMÁTUS EGYHÁZA

íme a prédikátorok névsora: Athinai Ferenc 1580., Velikei Miklós

1581., Szerennei Péter 1582., Miskolci János 1582-83., Miskolci Pál

1594., Derecskéi János 1596-97., Tatai Benedek 1597-98., Athinai Sámuel 1602-03., Szenei Miklós 1606-08., Letenyei Ambrus 1610.. Félegyházi Máté 1611-13 (1602-ben a heidelbergi egyetemen tanult). Pálóci Balázs 1615-16., Egri Baltazár 1618-25., Séllyei Jakab 1626., Kövesdi P. Mihály 1627-29., Tokaji Márton 1640-44.

A hézagos lelkész névsor mindenképpen igazolja a református egyházközség folyamatos létezését Felsővadászon. De még többet is mondhatunk. A XVI-XVII. század fordulóján kezdődött a Borsod- Gömör-Kishonti Egyházmegye kebelében élő gyülekezetek - ahová községünk is tartozott - állapotának összeírása az egyházlátogató bizottságok által. Felsővadászon Athinai Sámuel lelkész idejében rögzítették a jegyzőkönyvet, azaz 1598 -1603 között. Ez a jegyzőkönyv elsősorban a lelkész javadalmát és az egyházközség ingatlan vagyonát tartalmazza: „Minden egész helyes ember adott 60 kéve búzát, fél helyes manip. 30. Most minden ember fél helyen vagyon (mert a földeket az uraknak foglalták). Sellér egy köblöt adott, most immár az is félannyit. Özvegy asszony 3 sing vásznat. Kereszteléstől tyúk, kenyér koma pénz. Esketéstől dénár 12. Decimából octava. Az urak majorságából tized járt. Bor dézsmakor az köz kádról egy hordó bort adtak. Ezen kívül jó akarattyokból voltak segítséggel.

Minden nyomásra egész kötél föld. Nyolc kötél az nagy völgyön. Az másik nyomáson Bod on (...?) nyolc kötél föld. Az harmadikon az nagy út szerben Kupa fele nyolc kötél. Egy darab rét, Pap rét.

Az földeket, ha az prédikátor akarta vetni, vetette mint sajátját, ha penig nem volt elégséges hozzá, az község vetette, de az quintat igazán kiadta. Az ki penig megganajozta, háromszor szabad volt bevetnie. Minden ember, az kinek szőlője vagyon, adott egy-egy köböl bort, mikor termése volt, mikor penig szűkén lett, ki öt iezét, ki az mint adhatott.

A Mesternek fél köböl búzát, fél köböl bort attanak. Néha ki öt* iezét, ki négyet, az kitől mint lehetett, egy szapu búzát is adtak. "7

Egészen világos, hogy a jegyzőkönyv huzamosabb ideje fennálló egyházközség gazdasági körülményeit tárja elénk. Vissza-vissza utal a régi állapotokra, összevetve a jelen helyzettel. A majorsági gazdálkodásra lefoglalt jobbágytelkek miatt egész telkes gazda nem volt Felsővadászon az egyházlátogatás idején. Ezért a lelkészi javadalom

1 SRKLt. Kgg.II.6. 81.

88