Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A Tiszáninneni Egyházkerület 1735-1745
De az kinek még eddig kedvezett is az Úr Isten, rettenetes csapások lobogó tüze s irtóztató szomorú híre rettegtet mindnyájan bennünket; emellett az Isten ítéletinek valamely helységben való bé lépését azonnal követő praeclusio még az mindenekkel bővölködőket is borzasztya, az szűkölködőket pedig annak csak meggondolása is csaknem szíveknek s reményeknek elolvadásáig elbágyasztya; mindazonáltal az Isteni nagy kegyelem mindenkor nagyobb erőben áll elő, mikor megfogyatkozni láttatik minden emberi erő".1 A „praeclusio" egészségügyi zárlat volt, s amint Vay is utalt rá, voltak félelmetes következményei. A helységben tombolt a pestis, a népet pedig magára hagyva elzárták a külvilágtól. Ahogy a korabeli feljegyzésben olvashatjuk: „csak kesergett a szegénység, mert azért egy punctumnyit sem könnyebbedéit, sőt nehezedett in duplo az tereh a szegény lakosokon".1 2 A feszültség - miként a tállyaiak idézett esete is mutatja - súlyos atrocitásokban is kirobbanhatott. S éppen ennek lehetőségében rejlett az igazi nagy veszély a Kollégiumra nézve. A vértelen ellenreformáció idején beláthatatlan következménnyel járt volna, ha a diákság belekeveredik valamilyen zendülésbe. Példának okáért felhozhatjuk a ceglédiek esetét. Egy helyi megmozdulás után 1753-ban, mely során a katolikus iskolamestert megverték, a városban megtiltották a protestánsoknak a magasabb fokú oktatást.3 A Kollégium azonban- miként a főgondnok írta: „a drága veteményes kert" - megtartatott - ugyancsak az ő gondolata szerint - a „munkás szeretet „ által.4 A gyülekezetek szívbéli indulatát rendelte Isten a nevezetes iskola fenntartására: „...ha elé vesszük s meggondoljuk Nemes Sárospataki Református Kollégium állapottyát, bizonyára csudálhattyuk az Istennek mostani nehéz időben is körülötte való csuda dajkálkodását s nagy irgalmasságát; mint régenten az Canaan Földén az Levitáknak, úgy ezen Collégiumbelieknek is ez Hazában nincsen olyan örökségek, mellybül remélhetnék elégséges élelmeket; és miképpen amazoknak az dézsmát, úgy ezeknek annak kipótlására rendelte az Őtet féléknek s dicsőségét szeretőknek a szeretet által munkás, szíves indulattyát".5 1 SRKLt. A.VI.1468. 2 Adalékok Zemplén Vármegye történetéhez . i.m. 1899. 26-28. 3 S. Szabó József: A ceglédi református iskola története, 1545-1936. Idézi Ko- sáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1996. 116. 4 SRKLt. A.VI.1466. 5 Uo. A.VI.1468. 79
