Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Üldözött superintendens?

Bár Ragályi a főgondnokot szólította fel az erélyes intézkedésre, Vay helyesen látta, hogy az érvényes kánonok szerint ő nem illetékes. Ezért a borsodi főjegyzőt, Nagymihályi Szomoló Gergelyt kérte a szükséges lépések megtételére. A főgondnok „vakmerő, nyughatatlan ember"-nek minősítette Szentgyörgyi Sámuelt, érezve azonban az ügy kényes és kínos voltát, a lehető legcsendesebb és legjobb megoldást ajánlotta: „Ragályi uram között és Esperest uram között a tüzet illendő úton eloltsuk, és az mennyire a dolog engedi, mind a két félnek contentumával őkegyelmeket öszve békéltessük".1 Szentgyörgyi Sámuel azonban az őt levélben megkereső főjegyzőnek igen nyers, kioktató modorban válaszolt. Kijelentette, hogy nem hajlandó alávetni magát a fegyelmi eljárásnak, az assessori szék ülésére nem megy el. Ehelyett ő hívja egybe az assessorokat, akinek panasza van ellene, adja elő ott. A tanácsbírák azonban most nem engedelmeskedtek püspök-esperesüknek, mert törvényesnek tartották a főjegyző eljárását. Szentgyörgyi ekkor újabb levélben jelentette be távolmaradását.1 2 így a távollétében, 1741. június 7-én, a borsodi assessorok és a világi patrónusok értekezlete nyolc vádpontban tárgyalta ügyét.3 Az értekezlet résztvevői általában a hatalmaskodást vetették Szentgyörgyi szemére, mint például a már említett helyosztó gyűlések határozatainak figyelmen kívül hagyása, az assessorok megvetése, az egyházmegye végzéseinek mellőzése. Magatartása sok békétlenségnek lett elindítója. Ragályi Zsigmond személyesen is vádolta Szentgyörgyit kilenc pontban, az előbbiekhez hasonló ügyekben. A püspök elleni beterjesztésekben előfordult a megvesztegetés vádja is, ezt azonban nem tárgyalták, bizonyára nem tartván megalapozottnak. Végül Szentgyörgyi Sámuel „kánon szerű szelíd dorgálásban részesült". Itt a jegyzőkönyv kissé homályosan arról beszél, hogy Szentgyörgyi elismerte a vádakat, kézbeadással ígérte, hogy többé önkényesen semmit sem tesz. Ennek körülményeit nem ismerjük. Talán csak jegyzőkönyvi formaság ez a feljegyzés, hiszen az 1742. februárjában Alsóvadászon tartott tractuális értekezlet újra kárhoztatta az önkényeskedő Szentgyörgyit. Majd a március 14-15-i kazai gyűlés'- miután határozott arról, hogy a világiak a közegyházi értekezleten teljes joggal jelen lehetnek, valamint a seniorral szembeni fegyelmi eljárás módját szabályozta - szükségesnek tartotta hang1 SRKLt. A.VI.1654.

2 Uo. A.VI.1633., 1645.

3 SpL 1888. 475-476. SRKLt. A.V1.1664., 1665.

67