Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Üldözött superintendens?

ponton került a legélesebben szembe Vay Ábrahámmal. A főgondnok igen nehezményezte, hogy a püspök a közvégzéseket „tetszése szerint bontogatja és variállya",1 holott neki kellene megtartásukon leginkább munkálkodni. Szentgyörgyi részben tagadta, hogy az ágensi pénzekkel önkényesen bánna, részben pedig rosszindulatú pletykáknak, mások súsárlásának tulajdonította a tiszttársa és közötte kialakult feszült helyzetet. Ugyanakkor azonban elismerte azt is, hogy a közperselyek adminisztrációja terhet jelent számára, amit nem szívesen hordoz, ebből következett szerinte az elszámolás körüli pontatlanság: „...lehetetlen éppen arra érnem, hogy azokrul a filit- falat quietantiákrul úgy gondot visellyek, hogy meg ne botollyak, elég nékem az én terhem...".1 2 így azután az elszámolás alkalmával hiánya volt, amire utalt is a főgondnok, hiszen Szentgyörgyi megvádolta a nemesekből álló, Bécsben forgolódó vallásügyi küldöttséget, hogy nem számolt el költségeiről. Vay emlékeztette a püspököt, hogy Mocsáry Balázs fillérre számot adott, míg neki „bizonyos forintok engedtettek el, melyek az olvasáson el csúsztanak".3 A kölcsönös vádaskodások, gyanúsítgatások évekig napirenden voltak.4

Az egyház lelkészi- és világi vezetői közötti feszültség nem volt speciálisan tiszáninneni ügy. A tiszántúli kerületben hasonló indulatok terhelték meg a közegyházi életet. Az esperesek megvádolták az „urakat", hogy talán nem is a közjóra fordítják az adományokat és az ágenst is a saját céljaik elérésére tartják, az egyház pénzén.5

Az ügy tiszáninneni változata azonban szinte teljesen Szentgyörgyi Sámuel személye köré fonódott. Mégsem lehet őt kikiáltani a küriarchia elleni harc bajnokának, hiszen személyes sérelem, a lelkészek elszigetelt helyzetéből adódó mellőzöttségi érzés, s bizonyos - ezt óvatosan írjuk le - önkényes magatartásra való hajlam erőteljesen befolyásolta a püspök cselekvését. Lényegében elismerte, hogy az adott helyzetben a tekintélyes birtokosok egyházvédelmi szerepe nélkülözhetetlen. Egészen kirívóan tapasztalta, hogy a katolikus birtokosok mennyire semmibe veszik őt, mint püspököt. A szuhogyi templom erőszakos elvétele miatt levelet írt az ügyben illetékes gróf Gvadányi Ádámnak, aki megalázóan eldobta azt és „megmondta mit

1 SRKLt. A.VI. 1338.

2 Uo. A.VI.1140.

3 Uo. A.VI.1382.

4 A legfontosabb iratok: SRKLt. A.V. 1147., 1187., 1192., 1193., 1195., 1219. 1197., 1199., 1200., 1202. A.VI.1366., 1418., 1419. SpF 1863. 65.

5 Zoványi Jenő: Egyetemes főgondnok... i.m. 18-19.

65