Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Üldözött superintendens?

házmegyék túlzott hatáskörét lenyesegetni, s őket egyházkerületi keretbe terelni". Lényeges szempont tehát, hogy a hierarchia-küriarchia küzdelmének kérdését figyelembe vegyük témánk kifejtése során. Úgy azonban, hogy ezt az összefüggésekben lássuk és láttassuk.

Először rá kell világítanunk arra, hogy a lelkipásztori kar és a patronus nemesség közötti feszültség nem volt új keletű jelenség, mintha pusztán a bodrogkeresztúri intézkedésekből következett volna. Az elidegenedés jelei a XVII. század közepén már erősen mutatkoztak, aminek így adott hangot az egyik lelkipásztor a naplójában: „A patrónusnak keménységétől elirtóztam, de kiváltképpen az udvari szertartást s gőgöt meg nem szerethetém" } A puritánus küzdelmek során pedig a Felsőtiszavidék tekintélyes földesura, Lónyai Zsig- mond, azért támogatta egy nemesi presbitérium létrejöttének gondolatát, mert a prédikátorok, úgymond „kezdenek rajtunk predominálnl', azaz uralkodni.1 2 3 Medgyesi Pál viszont annak adott hangot, hogy a jus patronatus önkényes gyakorlása, „az Ecclesia híre és eggyező akarattya, sőt választása nélkül... Politicus Pápaság lenné' j ami bizonyára nem egyszerűen elméleti fejtegetés volt a részéréről, hanem általa ugyan nem említett, de közismert példákra való utalás.

Szolgálatát igen lendületesen kezdte a tiszáninneni püspök. Nagy egyházlátogató körutat tett 1735-36 fordulóján, igaz csak saját egyházmegyéjében. Egyház igazgatási tevékenységében fontos szerepet kapott a presbitériumok felállítása. Bizonyos, hogy ennek már korábbi kezdeményei voltak közvetlen esperes elődje szolgálata idején. Egyenetlenség támadt ugyanis Hanva és filialis egyházai között, amit mikor 1732. január 25-én elrendeztek, többek között így határoztak: „Az Ecclesia tegyen mindenkoron szent Gergely napján Megye Bírá- ját, a ki is szolgáljon erős hittel, mind a három helységben legyen egyházfi, kik is függjenek a prédikátoriul, mint Consistóriumnak praesesétül és a Megye Bírájátul...".4 Majd 1735. december 5-én Sajószentpéteren a borsodi tractus egyházközségeire nézve kötelezően és részletesen szabályozta a tractuális deputatio a presbitériumok megszervezésének ügyét: „Az Ekklesia Hites Curator (kit néhol

1 SpF 1858-59. 174.

2 MPEIF 1886. 147. Idézi Makkai László: A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp. 1952. 104.

3 Medgyesi Pál: Dialogus Politico-Ecclesiasticus. Bártfa 1650. 223.

4 SRKLt. Protocollum Kgg.IV.19. 390.

62