Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - A főgondnok
is. Levelei alapján arra következtethetünk, hogy 1728-ban indult el a tiszáninneni református egyházi közéletben. Igen lendületes tevékenységet folytatott mintegy 35 esztendőn keresztül, halála előtti bénulásáig. Munkásságának fő vonala az egyházvédelem, ami azonban nem puszta oppozíciót jelent. Most csak címszavakban adjuk széles körű tevékenységének legfőbb részterületeit, de ezekből is kiderül egyedülálló aktivitása: az ágens tartás pénzügyi alapjainak megteremtése, tevékenységének koordinálása, vallásügyi bizottságok szervezése, vallási sérelmek rendszerbe foglalása a hatékonyabb érvelés segítésére, a leányegyházak védelme, lelkigondozásuk kérdésének megoldása, a pestis miatt elzárt pataki Kollégium élelmiszer ellátásának szervezése, tábori lelkészség és a protestáns katonák lelkigondozásának ügye, szlovák nyelvű gyülekezetekbe anyanyelvű lelkipásztorok képzése, a Kollégium fizikai múzeumának fejlesztése, a peregrináció segítése, az 1758. évi pataki építkezések irányítása, és természetesen a személyes anyagi áldozatok sora.* 1 Kegyessége, Isten anyaszentegyháza iránti elkötelezettsége leveleiben tisztán követhető. Álljon itt egy apró részlet egyik újévi, a tiszáninneni nemességhez szóló, körleveléből. „Az Istennek mindenféle látogatási környül vet fenek kiáltunk Istenhez, de meg nem hallgattatunk, mert valósággal dicsőségére és dicsősége előmozdítására nem buzgunk. Isten ád erőt és egésséget, mégis fáradságunkat Isten Háza dolgaiban restellyük s átallyuk... Vegyük azért szívünkre az Isten dicsőségét, s az új esztendővel újuljunk meg az Isten Házához és dicsőségéhez való munkás buzgóságban is".2 Igen szépen mutatkozik meg alázata, önzetlensége lemondó levelében, amikor agyvérzése következtében mozgásképtelenné vált. Tisztségéhez tehetetlenül nem ragaszkodott, mert abban nem dicsőséget, hanem feladatot látott. „Hogy azért erőtlenségeim miatt mind a Ven(erabilis) Superintendentiának, mind a N(emes) Collegiumnak rövidsége ne legyen, alázatosan búcsúzom, mindkét rendbéli curatorságot Istennek minden áldásainak kívánásával resignálom. Kérem bizodalommal mindkettőre alkalmatos, érdemes Subjectumot méltóztassanak választani, kívánom is tellyes szívembül, az Irgalmas Úr Isten maga Házára tekintsen irgalmas szemekkel s rendeílyen 1 Mindez igen széles körű, a SRK Levéltárában található levelezéséből bontakozik ki (Zsoldos Gyűjtemény, Vay Abrahám). 1 SRKLt. A.V.1222. 59