Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt

Tiszán innet is az eklézsiában egy püspök lenne, mint Erdélyben és az Tiszán túl, nincs senki közülünk az ki nem javallaná, sőt mindnyájan igen istenes, helyes és szükséges dolognak itélnők lenni, az mint az mi Istenbe üdvezült praedecessorainktól is sokszor hallottunk az felől való discursust és igyekezetét...". Ezt azonban csak captatio benevoletiaenek szánták, mert így folytatták: „ De az miképpen hogy az előtt sok impedimentumok reá nem bocsátották az eklézsiát, semmi útját, módját nem találhattuk, mostan is sok akadályok tartóztatják az eklézsiát, az melyek miatt nem mehetnek elő az istenes szent szándékban".1 Majd tíz pontban tették meg kifogásaikat, amit azonban a fejedelem azonnal meg is cáfolt:

1. Tiszáninnen három birodalom alatt van: Erdély, császár és török. A török annyira tiltja a népes gyűléseket, hogy onnan lehetetlen volna a lelkészeknek és tanítóknak a közzsinatra elmenni.

Nem kell mindenkinek azon részt venni - mondja Rákóczi -, elég, ha küldöttekkel képviseltetik magukat. A zsinat végzését pedig levélben lehet tudatni.

2. Esetleg gyülekezetek szakadnának el a kerülettől, a nagyobb egység perifériájára szorulva.

Ha az elszakadás nem hitben történik, nem baj.

3. A hódoltságból nem tudnának felmenni a generális zsinatra, ahol a lelkészek szentelése folyik.

Ordinálják őket saját egyházmegyéjük kebelében, mint a tiszántúli püspökséghez tartozó beregiek.

4. Gyakori árvizek miatt sem mehetnének a zsinatra.

Nyáron általában nincsenek árvizek.

5. A prédikátorok olyan szegények, hogy járó marhájuk nincs, így a távoli zsinatra nem tudnának elmenni.

„Egyéb haszontalan dolgokért messzebbre elmennek ü kegyelmük a szegénység felől" . Amit igazán óhajt az ember, azt megteszi.

6. Az Ungvár megyeiek pápista urak jószágában élnek, akik bizonyosan félre magyaráznák a gyűlésbe járásukat, így tettek akkor is, amikor a szatmárnémeti nemzeti zsinatra elmentek.

Máskor is jártak gyülésezni messze vidékre, Váradra is. „Egyet sem hallottunk, hogy Bécsbe vitfenek volna érette bennek".

7. Ung megyében nem is lehetne tartani generális zsinatot. Legutóbb is megfenyegette őket Homonnai János, ha bemennek Ungvár- ra zsinatot tartani, kivereti őket, már el is készítette nekik a vesszőt.

1 SpF 1857. 467-473.

14