Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

PATAK ÉS ERDÉLY

lefolyik az élete".1 S ha a Patak körüli hegyeken nem is ül olyan sokáig a hó, mint az erdélyi bérceken, azért nagyon hasonlítanak egymásra. Ha pedig csendben ülünk a Bodrog partján meghalljuk, hogy nem csak Dunának, Oltnak, de Marosnak, Szamosnak, Bodrognak is egy a hangja. S szinte sorszerű, hogy ezt a tájat is Aprily énekelte meg, éppen mikor Mátyás Ernőéknél járt Patakon:

Túl hullámos, kúpos hegyek kísérnek.

S az álom éjjel zsongást hoz, zenét: a ritmikus vulkán-csúcsok zenélnek.1 2

S amit Újszászy pataki „nyitottságnak" nevez, azt Mátyás Ernő erdélyi „kerítés nélküliségnek" mondja, hasonló következménnyel. Európaiság és nemes hagyományszeretet harmonikusan egészítik ki egymást. Nyílván az sem véletlen, hogy a két háború között Patakon a legnépszerűbb folyóirat az erdélyi Pásztortűz volt.3

Mikó Imre szavaival kezdtük, aki közös dicsőség és szenvedés által megpecsételt sorsazonosságról beszélt. Zárjuk sorainkat Mátyás Ernő gondolataival: „Erdélyben és Magyarországon közös a szellemi alkat, közös a magyar sors. Az élet-halál harcokban kapott sebekre is azonos módon reagál a székely és a magyar".4

íme Patak és Erdély néhány felvillantásban. Végső következtetésnek most legyen elég ennyi: Egymásnak semmivel sem tartoznak, csak azzal, hogy egymást szeressék!

1 Újszászy Kálmán: A pataki diák lelki arca. In: Újszászy Kálmán emlékkönyv. Bp.- Sárospatak. 1997. 263-271.

2 Aprily Lajos idézett versei: A pataki bor. A láthatatlan írás. Zempléni táj.

3 Újszászy Kálmán írja. In: A pataki diák lelki arca. i.m.

4 Mátyás Ernő előadása, i.m.

135