Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

PATAK ÉS ERDÉLY

Paksi Mihályra. Paksinak egyaránt voltak pataki és erdélyi gyökerei. Tanult Gyulafehérvárt és a Kassán bujdosó pataki iskolában, mellyel 1703-ban át is jött Sárospatakra. Külföldi tanulmányait befejezve tokaji lelkész lett, innen hívták 1716-ban a gyulafehérvári tanárságra. Az iskolával átment Vásárhelyre s ott folytatta munkálkodását. Úgy tűnt, hogy végképp erdélyi lesz, mert 1728-ban generális nótáriussá választotta a kerület, mégpedig a püspökségre következés jogával. Amikor a patakiak hívták, a döntés jogát a Supremum Consisto- riumra bízta.1 Ismerte a pataki áldatlan állapotokat, hiszen meghívása sem volt zavarmentes. A kollégium curatora, Patay Sámuel így panaszkodott erről, amikor bejelentette, hogy a meghívó levelet „böcsületes" emberek már viszik Erdélybe: 1 2„...csak a Sátán némely gonosz emberek által konkolyt ne hintett volna, mivel bizonyosan értettem, hogy innen az íratott volna őkegyeimének, úgy vigyázzon magára s úgy jöjjön ki onnan, hogy nem az egész református státus vagy benefactorok nevével hívatott. Micsoda ördögi munka ez! - ítíllye meg a jó lelkű ember. (...) ...már most midőn olyat találtunk, aki ellen éppen semmi fogyatkozást mondani nem tudnak, máskint hogy meg nem gátolhattyák, magának való titkos írással idegenítik". Szathmári Mihály a Consistorium engedelmével mégis jött, minden idegenítés ellenére. S az erdélyiek mégis adták, bár Sárkány Dávidot - akit szerettek volna cserében helyette - nem sikerült megnyerniük. A Patakért fáradozók siettek is köszönetét mondani az erdélyi atyafiaknak: „Méltóságos Consistorium kegyes gratiáját elégségessen meg nem hálálhattyuk, hogy Tiszteletes Szathmári uramat ki ereszteni s nékünk ide engedni méltóztatott. Ki teczett bizonyára azon egy hitnek sorsosihoz az Méltóságos Consistoriumnak egyenes felebaráti s atya fiúi szereteti, és az Isten dicsőségéhez minden részre haji ás nélkül való buzgósága. Meg is lehet vallani: mivel minden részről, eő kigyelme kijövésében egyedül Isten dicsőségére volt czélozás, már is az eő kigyelme kijövetelit reménség felett követte az Isteni áldás, mert már Istené légyen a dicsőség, azon S.Pataki R. Collegiumban semmi versengés nem hallattatik, sőt külső s belső társaságban egymással ellenkezőknek is egyességre haj olása világosan ismerszik".3 Szathmári Paksi Mihály valóban jó választásnak bizonyult. Nem csak a kollégiumban állt helyre a belső békesség, rend és nyugalom, ami

1 SRKLt. A.V.1084., 1085.

2 Uo. A.V.1044.

3 Uo. A.V.1085.

127