Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

PATAK ÉS ERDÉLY

Sárospataki Református Főiskola 1860. július 8-án rendezte

meg fennállásának háromszázados ünnepét. Az első alkalom erre 1831-ben kínálkozott, amit azonban megakadályozott a kolera járvány. Újra kerek évfordulót adott volna 1849, mert a protestáns szellemű iskola felvirágzása Kopácsi István 1549-es érkezésével kezdett bontakozni. Negyvenkilencben azonban a kollégium jelesei nagyrészt Damjanich tábornok vörös sipkásai között - vagy más vezérek hadtesteiben - véreztek a hazáért, ünneplésre gondolni sem lehetett. Ami nem történhetett meg az említett esztendőkben, az létrejött 1860-ban. „Nekünk - írta Erdélyi János - ez is nagy esztendő: Lorántfy Zsuzsána (sic!) elhalásának esztendeje, második százada".1

Ezen a nevezetes ünnepségen „... az erdélyi tudományos intézetek, úgymint Múzeum, nagyenyedi. kolozsvári és marosvásárhelyi oskolák részéről gróf Mikó Imre vezette a küldöttséget. (...) Az ünnepély legünnepeltebb férfia, kétség kívül Mikó Imre gróf, özönlő sokaságban vonzotta maga felé a hallgatókat. Mindenki óhajtá hallani az ismért isméretlen hazafit és tudóst. - Nem csak azon részvét kifejezése végett jöttünk erdélyiekül - mondá -, melyet a sárospataki oskola iránt vele rokon irodalmi és tudományos intézeteink éreznek, hanem egyszersmind tanúsítására azon benső egységnek, mely a két testvér haza fiai és érdekei között mindenha létezett, melyet vér és közös alkotmány, történet és sorsazonosság, közös dicsőség és szenvedés pecsételt meg, s melyet valaha felbontani egyikünk vagy éppen mindkettőnk sírján lehetend! - E szavak mély hatást gyakoroltak a közönségre, mely erőszakkal tolakodván a grófot látni, már-már összeszorítá az elnökség előtti kört, mikor a gróf fölemeltetvén, üdvözlésekkel és éljenzésekkel bor itta to tt valamennyi társával egyetemben".1 2

Az ünnepség későbbi részében a patakiak továbbra is az erdélyi testvéreket részeltették megkülönböztetett figyelemben. Erdélyi János igazgató tanár köszöntötte „a tudomány és műveltség oltárán szíve vérével áldozó Erdély" küldöttségét.3

Ez a fogadtatás nem maradt hatás nélkül, miként Mentovich Ferenc neves marosvásárhelyi tanár, az erdélyi küldöttség egyik tagja később beszámolt erről: „Azon meggyőződést hoztuk el magunkkal,

1 A sárospataki ref. főiskola háromszázados ünnepe július 8-án 1860. Emlékkönyvbe foglalta Erdélyi János. Sárospatak 1860. (A továbbiakban: Emlékkönyv) 4.

2 Emlékkönyv 23-24.

3 Emlékkönyv 48-49.

115