Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN

házi szolgák terhei, nyomorúságai is előjöttek a vizsgálat során. Szilágyi Benjámin István rector türelmetlen, nehéz természetét panaszolták fel a diákok. Bizonyára összefüggésben volt ez azzal, amit az esperesnek a főbíró súgva jelentett: „Benjámin uram felesége részeges, ki tudja, mint leszen kimenetele". Hasonló panasz merült fel - már nyíltan, nem súgva - a kántorral szemben is: „Részeges, gyakorta úgy énekel". Teljesítményét ilyenkor így jellemezték a patakiak: „Jobb volna, (ha) elbánnék, nem az ágyon, hanem az ágya alá". Erkölcsi élete sem volt példamutató: „Házasulása is botránkozással volt. Hertelenkedett felesége halála után. Néha mátkájánál is hált".

A lelkészek egymás közötti viszonyáról sem rajzoltak a megkérdezettek pozitív képet. így nyilatkoztak erről: „ Restegeskedés, szitko- zódás felette uralkodik". Ennek a sommás értékelésnek nem pusztán emberi, hanem - talán mondhatjuk így - egyházpolitikai összefüggései is voltak. Ez pedig a pataki gyülekezetei mélyen érintő puritánus mozgalom körüli vitákból fakadt.1

A puritanizmus tulajdonképpen a református egyház kebelében jelentkező ébredés volt. Egyrészt célul tűzte ki a reformáció után is megmaradt bibliátlan szokások - pontosabban szólva, amit a puri- tánusok annak tartottak - elhagyását az egyházi életből, másrészt a megcsontosodott, meghidegedett kegyességi élet megpezsdítésén fáradozott. Az ébredésekkel általában együtt jár a képviselőik által erőteljesen képviselt kritikai álláspont, ebből azután természetesen következik - a sokszor személyeskedéstől sem mentes - egyházpolitikai küzdelem is. Nem volt ez másként a XVII. században sem.

Sárospatakon az első harcok az iskolán belül zajlottak. Igaz, hogy ez, mint fentebb is utaltunk rá, akkor az egyházközség kebelébe tartozott, s az első lelkész, Tolnai István tisztéből folyóan erősen bele is folyt a küzdelmekbe. Hamarosan a szűkebb értelemben vett gyülekezeti élet sem maradt érintetlenül. A pataki lelkipásztorok egy része lelkesedett a puritánus eszmékért, s ahogy ez már lenni szokott, akadtak ellentétes álláspontot képviselők is.

Férje halála után Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony haza költözött Patakra 1649-ben. Udvari lelkésze lett 1651-ben Medgyesi Pál, aki lelkes puritánus volt, maga a nagyasszony pedig a megújulást szorgalmazó lelkipásztorok kegyes patrónája. Arra is kísérletet tett,

1 A mozgalom vitákkal teljes első szakaszának történetét - most témánk szempontjából erre esik hangsúly - feldolgozta Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Bp. 1911.

103