Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - IX. A dicséretek
lehet feladatom az, hogy kimutassam a szó eredetét, előfordulásának példáit sem adom.”222' Patay Pál különben helyes megállapítása csak részigazság. A vizsgálódásnak nem szabad megállnia a görög és latin szavaknál, vissza kell mennünk a héber szavak jelentéséhez és megvizsgálni, hogyan fordítja ezeket a LXX. A dicséretekkel foglalkozó tanulmányok, cikkek, de az átlagos tudat is arra az előfeltevésre támaszkodik, hogy a zsoltár és a dicséret két, lényegében különböző jelentésű fogalmat takar; két különböző énekfajtát. Meggy őződésünk, hogy a zsoltár és a dicséret között nincsen különbség, vagy ha valaki nagyon különböztetni akar, akkor ez a különbség inkább formális, semmint lényegi, ezt az állításunkat a név bibliai vizsgálata is megerősíti. Szerintünk ugyanis a zsoltár szóval a legnagyobb fokú misztifikáció történt. Az szavak eredetét, gyökerét és helyes jelentését megkíséreljük kifejteni. Abból indulunk ki, hogy a zsoltár szavainkban a görög vj/ot^p-óg-nak megfelelő latin psalmus magyarosodott meg. Már kódexeink így emlegetik a psalmus szót.223 A latin psalmus, illetve a görög \j/aX.pó<; pedig a héber "O szó megfelelője és fordítása. A LXX. a “pT szót rendszeresen \]/0(Xp.ó<;-nak fordít: Bírák 5,5; 2Sám. 22,50; Zsolt. 7,18; 9,3; 9,12; 18,50, 21,14; 30,5.13; 47,7.8; 57,10; 59,18, 61,9; 66,4; 68,5; 68,33; 71,23; 81,3; 108,2; 119,54; 138,1; 144,9; 146,1.2; 147,7 valamint a köve:' ező zsoltárok feliratában, illetve azok első versében: 3-9, 12-15, 19-20-24, 29-31, 38-41, 47-51, 62- 66, 68, 73, 75, 76-77, 79.80, 82-85, 87-88, 92, 98, 100-101, 108-110, 139-141, 143. A ■pr-xi/aXp.óg - psalmus, amely a feliratok alig több mint egyharma- dában fordul elő, lett a magyar zsoltár szavunk alapja és a zsoltárosköny- vünknek, mint énekgyűjteménynek nevet adó fogalma. A “tar, szó jelentésével kapcsolatban már idéztük Kittel véleményét. Szerinte a szó jelentése bizonytalan és vitás. Talán egy összetett tevékenységet jelent: húros hangszerrel kísért éneklést. És ebben a jelentésében a hangsúly a hangszerrel való kíséreten, semmint a dal, vagy énekfajának a jelölésében vun. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy a görög vj/aAxfiptov hangszert jelent. A LXX a héber ^II] vagy' ni]? szavakat gyakran ezzel adja vissza. (Ézs. 3,20; Ez. 26,13; Zsolt. 49,5; 57,9; 81,3; 92,4; 108,3; 150,3; Neh. 12,27; Ez. 26,13. Az énekest pedig, aki hangszert pengetve énekel: xj/aXxcúSÓQ-nak fordít (IKrón. 9,33; 13,8; 14,13; 15,16; 15,19). A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a 118. zsoltár 14, verse rriípr szavát a LXX bp.vó<;-szal, Ézs. 12,5-t is. A “O megfelelője a LXX- ban az aiveau;. 92 222 Pap Ferenc: i.m. 223 Szarvas G. - Simonyi Zs.: magyar nyelvtörténeti szótár DI. k. Bp. 1893. 1313.p.
