Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - VIII. A zsoltárok

Ilyen értelemben írt erről Luther Márton is 1523/24 évek határán Spalatinushoz, levelében Justus Jonas „Wo Gott der Herr nicht bei uns hält” c. 124. Zsoltár alapján irt énekét is csatolja. A levélben saját 130. Zsoltárfeldolgozására is céloz. A levél szövege ez:

Ich bin willens, nach dem Beispiel der Propheten, und der Altväter der Kirche deutsche Psalmen für das Volk zu machen, nämlich geistliche Lieder, damit sich das Wort Qottes auch durch den Qesang unter den Leuten erhielte. Wir suchen also überall Poeten. Da nun Dir sowohl Fülle als Qeschmack im deutschen Ausdruck gegeben ist und Du beides durch viel Übung ausgebildet hast, so bitte ich, dass Du hierinnen mit uns Hand anlegest und versuchest, irgendeinen der Psalmen in ein Lied zu bringen, wie Du hier mein Beispiel hast, ich wollte aber dass die neuen und höfischen Wörtlein wegbleiben, damit die Wort für das Volk aufs einfachste ung gewöhnlichste doch zugleich lauter und geschickt gesagt und der Sinn klar und gaz nach den Psalmen wiedergegeben werde. Hier muss man also die Freiheit haben wenn man den Sinn gefasst hat den vorhandenen Ausdruck dahinten zu lassen und sich in order andern bequemen Worten zu bewegen. Ich aber habe keine so hohe Qabe, dass ich das, was ich wünsche, selbst vermöchte."

Sipos István az idézet elejét felfogásának alátámasztására így ad vissza: „A próféták és az ősegyház-atyák példája szerint azért szeretném a zsoltárokat a lelki énekek formájában német nyelven közreadni, hogy az Isten Igéje ének útján is az emberek között lakozzék.”

A helyes fordítás ez:

„Az a szándékom, hogy a próféták és az egyházatyák példája szerint német zsoltárokat azaz lelki énekeket írjak a nép számára, hogy így Isten Igéje az ének által is az emberek között lakozzék. Mindenütt keresünk tehát költó'ket. Mivel pedig te néked mind a német kifejezésekben való gazdagság, mind azoknak ízléses felhasználása megadatott, kérlek téged ebben a dologban, fogj velünk kezet és kíséreld meg a zsoltárok valamelyikét egy énekké átdolgozni, mint te azt itt az én kísérletemben láthatod. Én azonban azt szeretném, ha a modem és udvarias szavak elmaradnának, hogy a nép számára a legegyszerűbben, de egyúttal világosan és szépen mondjuk a szavakat, hogy az értelmet világosan és egészen a zsoltár szerint adjuk vissza. Itt azonban az embernek szabadsága kell, hogy legyen, mert ha az értelmet megragadta, a meglévő' kifejezések hátterében hagyandók, s más megfelelő szavakat használhat. Nekem azonban nincs ily nagy adományom, hogy ezt, mint szeretném, úgy meg is csináljam."

A textushoz és annak értelméhez való hűséges, legkínosabb ragaszkodás tesz egy éneket, egy bibliai zsoltárt, átdolgozást jó énekké, melyet ha énekelünk, lehetünk bizonyosak, hogy „Isten maga helyezi az éneket a szánkba, mintha Ö maga énekelne bennünk, az Ö saját dicsőségére.” Mert Kálvinnak ezt a sokat idézett mondását csak ilyen értelemben lehet felfogni. Amint, hogy ez a mondás áll a prédikációra is. Minél jobban ragaszkodunk a tex