Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - VIII. A zsoltárok
b. ) ..A zsoltárok Isten Igéje.“ Nem arról van itt szó, hogy a Szentírás zsoltárai Isten igéje, hanem arról, hogy az énekeskönyv zsoltárai Isten Igéje. c. ) Bár Sípos határozottan megállapítja, hogy Szenczi munkáját, „zsoltárfordítását nem azonosítom magával az isten Igéjével, illetve a biblia zsoltáraival,'’ mert „Szenczi zsoltárversei részint kevesebbet, részint többet tartalmaznak, mint Isten Igéje”, sőt néhol parafrázisa csupán. E helyes elvi megállapításról már néhány sorral odébb eltér, mert arról ír, hogy „ezekben a zsoltárversekben nemcsak Szenczi verseit védjük, hanem magának a zsoltárnak tehát Isten igéjének drága kincsét is.” Vág}’ az ének fö céljául azt tartja, hogy „valósággal isten igéjét énekeljük.” Ugyanígy Sebestyén, aki ezt írja: „Isten tiszta Igéjével magával is dicsérhetjük Istent.” d. ) Ha pedig ez a kettő: A Biblia zsoltárai és Szenczi zsoltárfordítása azonosítható, a megengedett reform főcélja az kell legyen, hogy először: Szenczi első fordítására alakítsuk vissza az elferdített zsoltárokat, másodszor: az így nyert szöveget is alakítsuk vissza minél jobban az eredeti bibliai szöveghez. .Annál is inkább, mert ezekkel védhetjük meg és leghathatósab- ban Isten igéjét. 3. Az énekeskönyv zsoltára Isten Igéje-e? A kérdésre adotU választ az Isten Igéről vallott felfogásunk határozza meg. Mielőtt tehát magunknak feltett kérdésre v álaszolnánk, megkérdezzük Tavaszy Sándorral: „Mit értünk Isten Igéjén?” „Az Ige alatt egyenesen és határozottan Isten szavát és beszédét kell értenünk. Nem elraktározott igazságokat, vagy a Bibliában elhelyezett tantételeket vagy axiómákat. Az Ige alatt Istennek személyes szavát, az élő beszédet, melyet folytat velünk egy helyen a Szentírásban a Szentlélek által. Isten az Ő lelke, a Szentlélek számára egy utat készített hozzánk: az Igét. Isten a Szentírásban hangzó Igében: Krisztusban van, megjelent, amennyiben benne és általa beszél.”212 213 Barth Károly szerint Isten igéje: Isten beszélő személye, Dei loquentis persona, mely az emberi történelemben három formában jelent meg: a kijelentésben, a kánonban és a prédikációban.2^ Eg>’ Isten szól és egyet mond a kijelentés mind három formájában. A kánon szövege nem írott Ige és Isten beszéde abban az értelemben, hogy a Szentlélek ahhoz kötve volna, mely puszta olvasásra „működésbe” lép, hogy számunkra megelevenítse a holt betűket, valahányszor szánkba vesz- szük a kánon szövegét Isten Igéjét vennénk szánkban, hanem valljuk, hogy a kánon szövege Isten szava és beszéde lesz, ha azokat Isten adja a szánkba. Istennek ez a tette teszi a kánonban összefoglalt próféták és apostolok emberi bizonyságtételét a kijelentésről Isten Igéjévé. Kérdésünk ezek után így módosul: az énekeskönyv szoltárai azonosítható-e az írott Igével? Nem. Mert, mint itt rövid utalás formájában az igéről vallott felfogásunkat ismertettük, nem vagyunk a verbális inspiráció tanának hívei, de annyira modemek sem vagyunk, hogy ne volnánk othodoxok az Szentírás szövegének védelmében. Mert valljuk, hogy Isten csak a kanonikus szentiratot használja 215 Tavaszi Sándor: Református keresztyén dogmaika. Cluj. 1932. 213 László Dezös: Az anyaszentegyház élete és szolgálata. Kolozsbvár, 59. 85
