Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - VII. Az egyházi ének az istentiszteletben
hoz kötöttség egyúttal az íráshoz való kötöttséget is jelenti. Az egyházra Isten, mint nagy' kincset bízta a beszédét, az evangéliumot, melyből az Ö szava hallatszik ki. Az énekíró szava szükségképpen kell, hogy a Szentírás mondanivalójához csatlakozzék. Az ének textusa a Bibliában kell, hogy benne legyen! Az énekeskönyv textusa maga a teljes Szentírás! Énekes- könyvet Biblia nélkül nem lehet elképzelni. Nem véletlen az, hogy házunkban az asztalon, vagy a mestergerendán a két könyv' egymás mellett van. A tartalmi közelség az oka és magy arázata ennek. .,Az a szándékom, hogy az egyházatyák és a próféták példája szerint a nép számára német zsoltárokat, nevezetesen lelki énekeket írjak, hogy az énekeskönyvvel is Istennek Igéje az emberek között fennmaradjon.”2Cb Valóban elképzelhető legjobb módja annak, hogy az Isten beszédét az emberekhez kössük, hozzákapcsoljuk, ha a gyúlekezet tagjai kezébe énekeskönyvet adunk. Ha pedig elfogadjuk azt, hogy az énekeskönyv gyökerei a Bibliába nyúlnak, hogy erejét onnan vegye, ha az ének textusa a Bibliában van, akkor az ének prédikáció, amit a gyúlekezet tart saját magának. Az egyházi ének a szent, királyi és papi nemzetség prédikációja, s mint ilyen nem akarhat mást, mint a prédikáció: az Úr heroldja lenni! 6. Az egyházi ének Ige. A fent elmondottakból következik, hogy' a gyülekezetnek az énekben elmondott prédikációja akkor, és amikor az Istennek tetszik az Ö Igéje, az Ő tulajdon beszéde. Ez a legtöbbetmondó megállapítás az egyházi énekről, ami egyben annak nagy méltóságára is rámutat. Nem elméleti megállapítás ez, hanem a Szentírásból kicsendülő igazság. Bizonyítja ezt elsősorban az ószövetségi zsoltárok gyűjteménye, melynek nagy része különböző alkalmakra írt ének. Nyilvánvaló, hogy ezek az énekek nem azért vétettek fel az ószövetségi szent iratok közé, mert a gyúlekezet kedves énekei voltak, hanem azért, mert az Ó- és Újtestamentum népe Isten Igéjét hallotta, s hallja ki belőlük. Pál apostol azt írja: „Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel hálákat zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” (Kol. 3,16). Krisztus a legfőbb tanító, a Mester, aki nem tudott mindent megtanítani, maga ígérte: „El fogom küldeni ama Szentlelket, aki mindenre megtanít majd titeket.” (Ján. 14,26). Krisztus tanítói munkájának folytatója az egyházi ének, még pontosabban: Ott, ahol Krisztus Szentleikével megjelenik, maga folytatja a tanítást. A Deuteronomium 31,18-19 és 21. Verseiben ezt olvassuk: „Én pedig valóban elrejtém az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, amelyet cselekedett, mivel hogy más istenekhez fordult. Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket és tanítsátok meg arra Izrael fiait, adjad azt szájukba, hogy legyen nékem az ének bizonyságul Izrael fiai ellen.” „Mikor pedig utoléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképpen (mert nem megy' feledésbe az ő maradékának szájából) mert tudom az ő gondolatát, amely szerint cselekszik már most is minek előtte * 303 Luther Márton mondása, idézi: J. Smend: i.m. 76.
