Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
I. rész - IV. A hitvallások az egyházi énekről
Két szempontból fontosnak tartjuk összegezni a hitvallások tanítását is az egyházi énekről. 1. A hitvallások a Szentírás magyarázatai, egy bizonyos kérdéssel kapcsolatban összegzik a Szentírás tanítását. Ez az összegzés elsősorban nem a rendszerező ember fáradozása, hanem a hívő ember szenvedélyes igazságkutatásának a következménye. 2. A hitvallásból nem az egyén hangja hallatszik, hanem a közösségé. Az előző fejezetekben igyekeztünk összefoglalni a reformátorok tanítását, ezt kiegészítik és megerősítik a hitvallások, amennyiben azok nem az egyénnek, hanem a gyülekezetek százainak hitbeli meggyőződését hozza el hozzánk, hogy' támogassanak és vezéreljenek minket is egy bizonyos kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásunkban. Erdödi zsinat (1555) XV. végzése: „Fel kell ügyelni arra is, hogy az egyházban sem a könyörgésekben, sem a hymnusokba (dicsénekek), sem a felolvasásokba (lectiones), sem a folyóbeszédekbe (prózákba) be ne vétessék semmi, a mi a kánonikus könyvekben és bevett szerzó'knél megírva nem találtatik, s hogy azok külszertartások, amelyek a kegyességre, rendre és az egyház nyugalmára hatással vannak, megtartassanak; és hogy míg a templomokban az egyházi szertatások folynak, addig házi, vagy világi dolgokat se magok ne végezzenek, sem pedig házaiknál végeztetni ne engedjenek, hogy így együtt énekelvén, dicsőíttessék folytonos dicséreteikkel az Isten, mert ideje van a munkálkodásnak, ideje van evésnek, ivásnak, stb., s ideje van a szent dolgokkali foglalkozásnak."116 A Debreceni, vagy Egervölgyi hitvallás (1562) „az egyházi énekről” c. fejezetben így tanít: „A Szentírásból szerkesztett énekeknek lelki versezeteknek, zsoltároknak dicsénekeknek, a szentek gyülekezetében szíwel-lélekkel, valamint a gyülekezeten kívül is szívbó'l hit által Isten kegyelmével való éneklését mind a hallgatók, mind magok az énekló'k épülete és oktatása tekintetébó'l helybe hagyjuk, mint az isteni tisztelet részét az egész szentírással együtt. Valamint a patriarkhák, próféták, Dávid, Krisztus és az apostolok a gyülekezetben, az Úr templomában, a régi egyházzal együtt megtarták az ének használatát. A Dávid zsoltárai s Mózes énekei kiválólag ily használatra szerkesztettek. Az éneklésben pedig három kívántatik meg. Eló'ször, hogy az írásból merített kegyes énekeket énekeljünk, józanul, szerényen és épületesen. Másodszor, hogy szíwel-lélekkel a jelenlévő néptől megértetőleg ismeretes nyelven énekeljünk, hogy a hallgatók tanulhassanak és okulhassanak mint az apostol a 1l<or. 14. parancsolja. Harmadszor, hogy lélekben és igazságban kellemesen és a nép hítbéli épületével énekeljünk Isten magasztalására és dicsőítésére, mint a Kol.3. Eféz.5. mondja Pál. Az * 40 IV Hitvallások az egyházi énekről 116 Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp. 1881. 40. 49