Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
I. rész - III. A reformátorok az egyházi énekről - a.) Luther Márton és az egyházi ének
A gyülekezeti istentiszteleti rendtartásban, az un. „lateinische Messe“- ben kifejti, hogy a vasárnapi misét megtartja énekével együtt, mivel azok „fest und gut aus der Schrift gezogen seien.”78 A „Formula Missae” is még egy7 sereg latin éneket tartalmaz (Kyrie, Gloria, Credo, Agnus Dei, stb.) ezzel szemben a német énekek és az anyanyelven való éneklés szükségességét jól látja, mert 1523-ban ezt írja: „Azt szeretném, ha mentül több honi énekünk lenne, melyet a gyülekezet az istentisztelet közben énekelne csakúgy Gradualia, mint Sanctus és Agnus Dei. Mert kicsoda vonja kétségbe, hogy ezek hajdan az egész nép hangjai voltak, melyeket most egyedül a kórus énekel, vagy válaszol a püspök áldására. Bizonnyal elrendelhetné a püspök, hogy ezeket az énekeket vagy latin énekkel együtt, vagy az idők változásával majd latinul, majd németül énekeljék, míg később az egész istentisztelet németül folynak. Azonban nekünk még nincsenek költőink, vagy még nem ismerjük őket, hogy kegyes és lelki éneket szerezhetnének, melyek méltók lennének arra, hogy az Isten gyülekezetében használhatók lennének.”79 Luther Márton nagy gonddal végzi a reformmunkáját. Csak fokozatosan tér át a németnyelvű éneklésre. Ebben a munkájában nem alkalmaz erőszakot és munkájába munkatársakat von be. Az ő tanácsukat nemcsak meghallgatja, hanem igyekszik meg is valósítani azokat. Munkatársai voltak: Walther János, aki Bölcs Frigyes karmestere és Torgau-i kántor volt; Rumpf Kondrád kántor és Rhaw György' wittenbergi nyomdász, a hang- jegynyomás mestere. Az éneklés dolgában már 1524 október havában tanácskozásra gyűltek össze. Ekkor állapították meg a lelkész és a kántor számára a liturgikus énekeket. A tanácskozásról és a szakértők munkájáról Luther így nyilatkozik; „Ti uraim muzsikátokat és hangjegyeteket dicséretesen értitek, de ami a vallásos szellemet és Isten Igéjét illeti azt hiszem ahhoz nekem is szabad szólanom.”80 Minden énekeskönyv szerkesztésére és munkájára nézve jó példa áll itt előttünk, a szerkesztés mit kérdésénél és az éneklendő liturgikus anyag kiválogatásánál Luther véleménye volt a döntő, ő gyűjtötte, válogatta, vagy írta azokat; a hogyan kérdésében, azaz a zenei szempontoknál a muzsikusok véleménye volt a mérvadó. Minden énekügyi kérdés megoldásának képe tűnik itt fel első ízben. Az egyházhoz tartozó szakértők munkájának igénylése és megbecsülése a theologia ellenőrzése mellett. 4. Luther Márton elsősorban az Ige embere volt, próféta. De a szükség költővé tette, amihez neki Istentől nyert adományai is voltak. Szinte a semmiből teremtette meg a gyülekezeti népéneklést. írt, hogy7 példát mutasson 78 f.i.m. 35. 79 W.A. 12 k. 218. „Cantica velim etiam esse vernacula quam plurima que populus sub missa cantaret, vel iuxta Sanctus et Agnus Dei. Quis enim dubitat, eas olim fuisse voces totius populi quae nunc solus chorus cantat vel respondet Episcopo benedicenti? Possent vero ista cantica sic per Episcopum ordinari, út vel simul post latinas cantione vel per vices dierum nunc latiné nunc vernacula canlerentur, donec tota missa vernacula fieret. Sed poaetae nobis desunt, aut nondum cogniti sunt qui pias et spirituales (út Paulus vocat) nobis concinnet, quae dignae sint in Ecclesia Dei frequentari." 80 Payr Sándor: i.m. 915.