Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

I. rész - II. A Szentírás az egyházi énekről - b.) Az Újszövetség az egyházi énekről

Az Újtestamentum írói a keresztyén ének jelölésére három műszót használtak. A keresztyén himnusz különbözik a pogány korok himnuszától tartalomban, de nem szükségképpen formájában.

Grimm: Lexicon graeco-latinum in libros N.T-i c. szótára ilyen azonosítást végez:56 57 58

cő5r| = canticum, carmen lyricum = TE), TTE)

\j/aA.póg = (pulsus, tactus) cantucum. pium carmen = llűlp úpvóg = carmen sacrum = nbnn Tty

Philo mondását idézi H. Abt: Ev xco ispco, aopnoaico i3p.voi áöei, rcsTroipévov eiq xov Ösov Ka’ivov amo; 7t£KOrr|Kcó<; f] ápxaiov xívd xéov TtdLai Ttorrjxcov. . (A szent vendégségben himnuszt énekelnek, mely az Istenről szól, vagy újat énekelnek, amit maguk csinálnak vagy pedig a régi költők régi énekét.) H. Abt: Der christliche Cultus. Abtl. Der kirchliche Gottesdienst. Berlin. 1852.

A zsoltár, dicséret és lelki ének közötti különbség vizsgálatával legrészletesebben R. Ch. Trensch foglalkozott. (Synonyms of the N T. Grand Rapids. 1948.) Tanulmányának gondolatmenete ez: Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Pál apostolnak nem volt szándéka, hogy a keresztyén költészet különböző formáit osztályozza. De jobbal megkérdezhetjük: miért használ három szót, ha egyetlen egy szóval is ki tudta volna fejezni gondolatát, amikor retorikai ismétlésről (amplification) nem lehet beszélni. A kérdés ez: megállapíthatjuk-e pontosan a határvonalat a zsoltár, dicséret és lelki ének között, vagy az apostol látott-e különbséget a három szó között. Mert a három szó közül mindegyiknek van olyan jelentése, ami csak hozzátartozik inkább, mint a másik kettőhöz, s ez talán megragadható még akkor is, ha tökéletes pontossággal nem lehet megkülönböztetni a keresztyén költészet e három fo ága között.

1. Az ótestamentumi zsoltárok egyetlen, általánosan elfogadott elnevezést a LXX.-ban nyernek. Xj/aXpóg szó (ij/aco-ból) jelent „érintést”, innen a hárfa, vagy más húros hangszer kézzel, vagy más pengetővel való érintése, majd jelenti magát a zeneszerszámot, a fejlődés későbbi fokán jelenti magát a zeneszerszámot, a fejlődés későbbi fokán jelenti mindama éneket, amit zenekísérettel énekelnek. A psalmos szó ez utóbbi jelentése gyökeresedett meg a LXX-ban. Ezt támogatja a zsoltár egyházi meghatározása is. Pl.: AÓyog paucrKÓg, öxav sopóöecúg xaxá xoúg áppoviKOix; Xbyoug xó ópyavov Kpoírnxca.

(Alexandria Cyrilnek tulajdonított lexikon-ban)78 coSri ydp ectxi Kai oúxi 4/aúpóg öioxi yup.vf| <()covfj |if] auvrixoíivxog amíj xoú öpyávou, fxsx’ É(j.p.eA.Xoí3g xr\q ek a^covnascúg, nap£5i5oxo..

26

56 Geschichte des christlichen Gottesdienstes. Freiburg, 1887. 17-18.

57 Schaff, Th: A Religious Encyclopaedia or Dictionary

58 „Zenei beszéd, amikor a zeneszerszámot ütemesen, a dallamos beszéd szerint verik.”