Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
III. rész - XIV. Az énekeskönyv
azonosítható az egyházi mértékkel. Sokoldalú legyen! Azaz az egyházon belüli különböző szükségletekkel számoljon/32 Az új énekeskönyvet a gyülekezet egész életére tekintettel kell megszerkeszteni.""3 Az énekeskönyv a gyülekezet szolgálatában áll. az egész gyülekezeté az és nem az egyesé. Az egyest, a tagot csak annyiban szolgálja, amennyiben az a gyülekezet tagja és része. Sőt minél szilárdabban be van épülve az egyes a gyülekezetbe, annál több az, amit egyénileg is nyer a közösségben. Az énekanyag összeállításakor tehát csak a közösség, az egész kívánsága, vágya és szüksége veendő figyelembe, hiszen ez a legszélesebb mérték, amely által az egyes szüksége és kívánsága is a legteljesebben kielégítést nyerhet. A gyülekezet egész életét pedig az istentisztelet határozza meg. Hát lehet a gyülekezetnek más ígéretre vagy' más vigasztalásra szüksége azon kívül, amit az istentiszteletben nyer? Ami az istentiszteletben építi a gyülekezetét, építi az istentiszteleten kívül is. „Egy énekeskönyv van csak, ami az istentiszteltre van szánva, mert így lehetünk egészen bizonyosak abban, hogy az a gyülekezet egész életét meghatározza/’"4 Alapehünk az volt - mondja ugyancsak L. Christ - hogy egyházi énekeskönyvet készítsünk. Nem úgy akartuk formálni az új énekeskönyvet, hogy az csak szűk templomi helységben szolgáljon és ne éppoly jól az iskolában és a házakban.32" A Szentírás sohasem beszél úgy az emberről, mintha két életet élhetne: egy templomit és egy templomon kivülit. Sőt a Szentírás azt tanítja, hogy az egész élet állandó és szüntelen istentisztelet legyen. A gyülekezet élete az istentiszteletben él és lüktet a legerősebben és a legláthatóbban. Minden gyülekezeti munkát az határoz meg, hogy a gyülekezet istentiszteletet tart s minden gyülekezeti munka az istentisztelt által kap értelmet. Az istentisztelet a legszűkebb, de egyúttal a legtágabb határt is jelenti; jelenti a templomot, de magában záija a templomon kívüli életet is. Isten a templomi istentiszteleten, mint szent csatornán keresztül élteti és tartja meg a templomon kívüli istentiszteletet. Amikor tehát arról van szó, hogy mit öleljen fel és foglaljon magában az énekeskönyv, azt kell felelnünk: csak azt, amit a gyülekezet a templomi istentiszteleten elénekelhet. Ez a legszűkebb mérték, amely azonban egyúttal a legtágabbat is jelenti. Az énekeskönyvben nem lehet olyan ének, amit a gyülekezet az istentiszteleten nem énekelhet el. Amit ellenben a templomi istentiszteleten elénekel, azt elénekelheti bárhol és bármikor más gyülekezeti összejövetelen, vagy alkalomkor is, sőt kívánatos, hogy ez utóbbi esetekben is csak ilyen énekeket énekeljen. Mivel pedig a gyülekezeti istentisztelet a gyülekezet egész területére és munkájára 332 333 334 335 332 K. Zimmermann: Ein kirchenliches Experiment. Kirchenblatt fúr die ref. Schweiz. Jhg. 98 Nr. 333 E. Staehelin: Soll das Gesangbuch nur für den Gottesdienst oder für dad ganze Leben der Gemeinde dienen bestimmt sein? Kirchenblatt für die ref. Schweiz. Jhg. 92. Nr. 11. 160. 334 L. Christ: Gesangbuch und Gemeinde Kirchenblatt für die ref. Schweiz. Jha. 42. Nr. 12. 1895. 335 Wie es zu dem neuen Gesangbuch und Gemeinde. Kirchenblatt für die ref. Schweiz. Jhg. 92. Nr. 12. 189. 150
