Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 5.) Az egyházi ének szövegével és dallamával kapcsolatos követelményekről
lyozza abban, hogy az un. vallásos élményével kokettáljon.” (64. o.) A szentimentális énekek között egy sincs, melynek szövege kifogástalan lenne. Az egyházi ének igehirdetés, s mit akar ez igehirdetés? Az ének által végzett igehirdetés? Nem egy gondolatot akar beleírni az agyvelőbe, hanem sokkal inkább változást akar előidézni. Forradalmat akar támasztani a szívben és a gondolatban, a bensőtpreparálni”, hogy Isten az Ő munkáját véghezvigye. És aki az ember szívét ismeri, tudja, hogy szentimentális, lágy és édeskés szavakkal és dallammal elő lehet idézni vallásos hangulatot és illúziót, de sohasem teremtődik igazi kapcsolat Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével. A szentimentái izmm az igehirdetés halálos ellensége, mert az Istentől való megragadottság ábrándjába ringat. A szentimentálizmus és a valótlanság azért tartoznak össze, mert minden szentimentálizmus a hit lényegét hamisítja meg, s benne az embernek Isten előtti helyzete hamis. (77.o.) A szentimentális érzelgősség nem az Isten kijelentésének a valóságában, hanem az ember képzeletében gyökerezik. A szentimentális ember délibábot kerget. Az, aki a szentimentálizmusban gyönyörködik, saját vallásos világában él, melynek ő áz ura és normája. A szentimentális ember Isten szavát képzeli ott hallani, ahol saját érzékeny és színes képzelete által teremtett lény fuvolázik. Veszedelmes ez, mert elhitet és a bizonyosság békés állapotába ringat. A Szentírás hangja nem szentimentális hang. Isten nem azt váija az embertől, hogy megszólítására azt mondja el, amit érez; nem azt kívánja, hogy Igéjének üzenete hirdetése helyett azt hirdesse, ami bennünk, mint érzelem csapódott le. A szentimentálizmus veszedelmes betörési helye az egyházi éneknek. Olvassuk csak el ezt az éneket: Mikor még én kicsiny valék, Oly jól emlékszem ám, Pajkosságommal oly sokat Busítám jó anyám, De most, hogy ő a mennyben van, Úgy fáj, hogy elhagyott, Óh Jézus mondd meg, hogy tied vagyok. Refr. Imája égbe szállt. Meghallgatást talált. Óh mondd meg néki, hogy tied vagyok, Majd én is fönt leszek, Véle örvendezek, Óh mondd meg Jézus, hogy tied vagyok. És bár én gyakran gondtalan Ejték szívén sebet. Türelmesen és híven ő Folyvást csak szeretett.
