Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 4.) Az egyházi ének gyülekezetszerűsége
nek, amely arra csábítja, hogy az Ige és az Igéből kihallott beszéd helyett valami mást tegyen, legyen bár az a legbölcsebbnek látszó emberi tanítás is. Mert az evangéliumtól való elesés, a prédikáció megromlását, vagy az egyházi ének megromlását is jelenti.280 így érthető, hogy L. Christ és K. Barth nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy az igazi egyházi ének tiszta példája Luther Márton énekeiben találhatók meg, nem azért, mintha ő különb és nagyobb költő lett volna, mint Gerhardt Pál, Testeegen Gerhardt, vagy Gellert Christian, hanem azért, mert Luther személyes magatartása az igével szemben rányomta bélyegét énekeire is.281 Luther énekei „elszakítanak magunktól és Isten elé állítanak. Azonnal észre vesszük, hogy nem valamiféle emberi vagy költői gondolattal van dolgunk, hanem magával Istennel, az Ő Igéjével, ítéletével és kegyelmével. Ez a tárgyilagosság az embertől döntést követel és nem enged meg semmiféle szemlélődő elmélkedést... az egyházi ének cselekedni akar, és nem szemléltetni és meggondolkoztatni. Az emberi Én-t az isteni Te-vel állítja szembe és az ének nem tükröződése ennek a uszonynak. Hitvallás az és bűn vallás és nem kegyes érzületnek és gondolatnak a kifejezése. Ezért az emberen túl utal, még akkor is, ha az emberről beszél. Ez az isteni tárgyilagosság teszi az éneket egyházi énekké s ez a tárgyilagosság közös a Bibliával. Mert amiről énekei szólnak, alapítja a gyülekezetei és köti össze taglalt."282 Ezt a magatartást L. Christ az egyházi ének döntő előfeltételének (Grundvoraussetzung) mondja, ami szétbontva a gvóilekezetszerüség tárgyi és alanyi előfeltételét jelenti. Az egyházi énekeskönyve megmutatja azt a minden időben hatékony kísértést, amelynek célja az, hogy elszakítson az Igétől, s az ige helyett az emberhez, vagy élményéhez, a természethez és annak jelenségeihez kössön. Ez az eltévelyedés abban is megmutatkozik, hogy a múltban igen nagymértékben kiszélesedett az a terület, amely az énekhez az anyagot szállította. Mert sok minden megénekeltek az idők folyamán: este, reggel, tél, nyár, jégverés és tűzvész stb. Minden lehetséges élethelyzetet és személyes viszonyt. Az ének tartalmi szétforgácsolódása azt mutatja, hogy a központtól elszakadt és ez által súlypontja a közöstől és a lényegtől a perifériákra tolódott el. Már pedig minél személyesebb a hitvallás, annál nehezebb azt az egész gyülekezetnek együtténekelnie.283 így érthető meg az is, hogy mi, reformátusok miért ragaszkodunk annyira a zsoltárok énekléséhez. Hiszen, amikor azokat énekeljük, bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten Igéjétől nem szakadunk el. i8° Der Abfall das Kirchenliedes ist nur Begleiterscheinung und Ausdruck des Abfalls vom Glauben der Reformatoren oder sagen wir lieber vom Evangelium. Der hat sich in der Orthodoxie vorbereitet, im Pietismus und in der Aufklerung ausgewirkt und hat in Scheiermacher den geistesmächtigen Systematiker gefunden." L. Christ: i.m. 385. 281 L. Christ: i.m.-ban és Karl BarÜi: Altes und neues Lied. Kirchenblatt für die reformierte Schweiz Jhg. Nr. 282 L. Christ: i.m. 368. 283 A. De Quervain: Die Heiligung. Eülik. I. Teil. Zürich, 1942. 277. 126
