Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 2.) Az egyházi ének imádság
ra. minthogy Őbenne meg is keressük, és könyörgésünkkel Ötőle kérjük is mindazt/’259 260 261 Az imádság felelet Isten megszólítására. Egy lépéssel továbbmegyünk. ha megállapítjuk, hogy' Istennek Igéjéből meghallott megszólítás teremti az emberi válasznak, az imádságnak lehetőségét.200 Hogy a megszólítást a gyülekezet meghallotta, felelete igazolja. Ahol a felelet hiányzik, annak a jele, hogy baj van a hallgatás körül. Ugyanaz a Lélek, amely a gyülekezet fülét megnyitja, megoldja a nyelvét is igazi feleletre/0' Nem én megyek Istenhez, hanem Isten hajlik le hozzám. Azért hallathatom hangom, mert meghallottam Isten igéjét. Istennek ez az előbb meghallott szava determinálja a választ is. Ebből következik, hogy nem minden emberi válasz, vagy felelet imádság, hanem csak az, amelyből kitetszik az isteni beszéd elsőbbsége, amelyből kitűnik az Isten és az ember közötti viszony a maga valóságában. Oly fontos ez, hogy maga Kálvin is az imádság igazi törvényéül ezt állapítja meg: „a magunk dicsőségének minden gondolatától le kell mondanunk, a magunk méltóságáról való minden képzelődést le kell vetkőznünk, a magunkban vetett minden bizakodással fel kell hagynunk és a magunk elve- szettségének és nyomorult voltának tudatában minden dicsőséget az Úrnak kell adnunk.”262 Az emberi válasznak, az imádságnak lényegét nem annak gondolati tartalma adja (nem mintha ez nem volna fontos), hanem az az emberi magatartás, amely ezek mögött meghúzódik. Az imádság elsősorban nem az elme, vagy a nyelv dolga, hanem a Léleké és a szívé. Az imádság célja az, „hogy általa a Lélek felemelkedjék Istenhez...”263 „Az imádság valójában elrejtett dolog, melynek elsősorban a lélek belsejében van a színhelye...”264 Kálvin szerint az imádság legtisztább formájában néma, nincs nyelvhez, vagy hanghoz kötve, az imádság az „alászállás” és „visszavonulás” szívünk rejtekébe és „amennyiben a fennhangon való beszéd vagy énekszó fordul elő az imádságban, ezek az Isten előtt semmi jelentőséggel nem bírnak és egy csöppnyi haszonnal sem járnak, ha nem fakadnak a szív érzelmeinek a mélyéről.”265 Kálvin még sem ellensége a fennhangon való imádkozásnak, vagy éneklésnek, sőt alig van valaki, aki az emberi hang és ének jelentőségét oly mélyen megértette volna, mint ő. „A fennhangon való imádkozást és éneklést azért még sem kárhoztathatjuk csak az a fontos, hogy a lélek érzéseit kísérjék és azoknak álljanak szolgálatába. Mert így arra szolgálhatnak, hogy Istenre irányuló gondolataiban fegyelmezzék és lekötve tartsák elménket, amely olyan megbízhatatlan, hogy könnyen elemyed és minden felé el- csapong. Azután, mivel az Isten dicsőségének testünk minden tagjában ki kell valahogy tündökölnie, illő hogy elsősorban éppen a nyelvünk foglala259 f.i.h. 260 Paul Frey-Eberhard: i.m. 59. 261 J. Schweizer: i.m. 35-36. 262 Kálvin János: i.m. 99. 263 f.i.m. 106. 264 f.i.h. 265 f.i.m. 107. 113
