Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - XI. Az egyházi ének kritériuma - 1.) Az egyházi ének prédikáció
Ebben a részben theologiai megfontolások alapján egy mértékrendszert igyekszünk összeállítani, az énekeskönyv anyagának kiválasztása és összegyűjtése szempontjait meghatározni. A mértékrendszer összeállítása nem elméleti játék, hanem fontos gyakorlati követelmény. Az egyház, mint már eddig is mondottuk, az énekes- könyve számára választ és különösen az énekeskönyv' megújítása idején lesz vitatott kérdéssé az, hogy milyen legyen az az ének, mely méltó a gyülekezet használatára, melyek legy enek azok az énekek, amely ekkel az énekeskönyv lapjait megtöltsük. Egy’ dolog azonban egészen világos előttünk és ez az, hogy7 e kiválasztó munka nem kizárólag az intellektus dolga és az eljárás nem lehet mechanisztikus. Nem lehet az itt felvázolt mértékrendszer láb, melyre rábízzuk magunkat, hanem csak bot, mely munkánkban segít. Az egyházi ének értékét nem az dönti el, hogy theologiailag helyes megállapításokat közöl - ez is fontos - vagy hogy jó vers-e, hanem az, hogy7 alkalmas eszköze lehet az Isten Szentlelke megelevenítő munkájának. Feltámad-e bennünk az a bizonyosság, hogy aki írta az találkozott Istennel, felvillant előtte Isten kijelentésének fényessége és énekével arra akar rámutatni. Ezt senki sem tudja az énekből kielemezni. Ezt azért tartjuk fontosnak hangsúlyozni, mert meggyőződésünk az, hogy egy mértékrendszer csak hívő, gyülekezeti közösségben élő egyháztag számára jelent segítséget, csak az tud vele eredményes és áldott munkát végezni, aki szeret imádkozni. Miben látjuk az egyházi ének kritériumát? Az egyházi ének prédikáció és imádság voltában. Minden más követelmény az egyházi énekkel szemben és pedig annak biblicitása, gyülekezetszerűsége, hitvallásos jellege, érzelmi és értelmi elemek egyensúlyi helyzete, a két alapvető követelmény egyikéből, vagy másikából következik. 1. Az egyházi ének prédikáció Részletesen is foglalkozunk az egyházi ének prédikációs jellegével és követelményével, mert véleményünk szerint az egyházi énekről csak úgy kapunk teljes képet, rendeltetését és az istentiszteletben megillető helyét akkor értjük meg teljesen, ha erre a lényegében rejlő, de eddig nem eléggé felismert törvényszerűségére erőteljesen rámutatunk. Eddig ugyanis szinte egyöntetű volt a kérdéssel foglalkozók véleménye, hogy7 az egyházi ének imádság, csak elvétve találunk utalást, figyelmeztetést,243 amely minket arra vezetett, hogy az egyházi énekben általában s annak nagy7 csoportjában 2,13 „Mint az imádságban, úgy talál az Ige a gyülekezet énekében feleletet, s megfordítva a gyülekezet éneke Isten szavává is lehet. (E. Pfennigsdorf: Praktische Theologie. H BD. Gütersloh, 1930. 392.0. Második részében pedig egynéhány válogatott hosszú énekec vagynac, az szent-írásból szép tanulságokra rendeltettek: kickel házunknál és házunk kívül, menyegzőbe és mértékletes nemzabáló lakodalomba és minden helyeken, ha élünc, szabadon prédikáció gyanánt lehetnec.” Bornemissza Péter énekeskönyve előszavából, Detrekö 1582. Idézi: PEEL. IV.évf. (1861( 37.p. „A minthogy ez volt eleitől fogva a lelki versszerzés egyik célja és haszna: hogy énekek lennének a mennyei tudománynak az emberek között való elhintésének eszköze és annak bevétettetésére is hatalmas serkentése.” (Új zengedező mennyei kar 1778-ki kiadásának élőbeszédéből. Idézi: f.i.m.)
