Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)
II. rész - IX. A dicséretek
húr, zengi énekét Mária: „Mert hatalmas dolgot cselekedék velem a Hatalmas és szent az Ö neve.” (Lk. 2,46-55) - így szólal meg Zakariás: „Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ö népét és felemelte az üdvösségnek szarvát nekünk az ő gyermekének Dávidnak házában.” (Lk. 2,65-79)3. A dicséretek köre. Ha a dicséretek Krisztus személyéhez, cselekedetéhez kapcsolódó énekek, akkor azok körét Krisztus beszéde, tanítása, cselekedete szabja meg, a négy evangélium tartalma. A dicséretek szerintünk Krisztus személyéhez kapcsolódó himnuszok, életéröl és tettéről szóló zsoltárok. Ennek az éneknek évről-évre ünnepekkel jelzett nagy állomásai vannak. Természetes tehát, hogy mind az az ének, amely advent és a menny- bemenetel között lefolyó ünnepekkel jelzett eseményekhez kapcsolódik: mind dicséret, ide számítjuk azokat az énekeket is, melyek az Ö visszajöve- telével, az ígéret hirdetésével foglalkoznak (eschatologikus énekek). A dicséretek köre tehát kiterjed azokra a pontokra, melyek advent, karácsony, virágvasámap, nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd és a paruzia jelöl. Kitaposott úton járnánk, ha a dicséretek eddig meghatározott anyagát az egyház ünnepes félévének megfelelően csoportosítanánk. Két okból más csoportosítást tartunk célszerűnek, énekeskönyvünk dicséreteinek anyagát nem a hagyományos eljárás szerint szeretnénk elrendezni, mert ez utóbbi nem megfelelő. De a fentiekből is más következik. Lássuk az okokat: Az első okot a tapasztalt szolgáltatja, egy helytelen, de beidegződött gyakorlat. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy azok az énekek, melyek előtt, mint gyűjtő és rendező név, valamelyik nagy ünnepünk neve áll, el vannak szigetelve, ezek az énekek be vannak zárva, halottak, hogy csak az illető ünnep egy-két napján éledjenek fel, ha ugyanakkor is reájuk kerül a sor. Ezeket az énekeket sem magánosok, sem a gyülekezetek nem éneklik, eltekintve az esztendő egy-két napjától, amelyre az ünnep esik. Természetesen általánosságban beszélünk, ismerünk ettől eltérő gyakorlatot is. Hiába itt a theológia figyelmeztetése. A gyülekezeti tag ragaszkodik egyháza által kibocsátott énekeskönyv' beosztásához. „.Ami nagypéntekre van szánva, énekeljük csak nagypénteken. Ami vasárnapra, énekeljük vasárnap.” Ehhez tartja magát a kántor és a lelkipásztorok jó része is. Akármennyire is helytelen ez a gyakorlat a theológia szempontjából ezzel, mint ténnyel számolnunk kell. A másik dolog, ami arra ösztönöz minket, hogy' a dicséretek ünnepélyes félévének anyagát felbontsuk, a dicséretek fentebb ismertetett körének megvonásából következik. Ha elfogadjuk, hogy a dicséretek nagyobb részében Krisztusról szóló énekek, akkor a dicséretek anyagát csak a nagy ünnepek énekeiben megállapítani, és csak azokra korlátozni, nagyon szűknek találjuk. A négy' evangélium gazdag kincses bányája olyan bibliai részeknek is, amelyek alkalmas textusai lehetnének Krisztusról szóló egyházi énekek is. Énekeskönyvünk szegény Krisztus énekekben. Ezeket a Krisztus énekeket nem a nagy ünnepek neve alatt csoportosítanánk, hanem gyűjtőnévként egy bibliai Igét, vagy mondást választanánk. Ezzel a technikai eljárással egy
