Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nyiri Péter: "Élet és halál van a nyelv hatalmában..."Gondolatok a nyelvi erkölcsről és a nyelvi felelősségről

Élet és halál van a nyelv hatalmában..

célnak megfelelő szó, a célom pedig keresztyénként csakis a szeretet lehet. így lesz eggyé az igaz szó és a célnak megfelelő szó. „Ilyen lesz az én igém is, amely a számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55,11)

A tudatos nyelvhasználat szabad akaratunk megélésének egyik formája, emberi mivoltunk lehetősége. A tudatosság nemcsak az anyanyelv ismeretét jelenti, hanem az erkölcsi érettséget is: azt, hogy gondolkodunk, mielőtt megszólalunk, hogy irányítjuk (ellenőrizzük) kimondott szavainkat. Ekkor van súlya a szavunknak. Milyen szépen kifejezi nyelvünk a különbséget: üres beszéd, illetve a szónak súlya van. S ehhez kapcsolódik a fecsegés kérdése: a beszéd mint pótcselekvés — amint Reményik Sándor írja Ne ítélj című versében:

„Istenem, add, hogy minél halkabb legyek —

Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül.”

Ebben áll a nyelvi erkölcs és a nyelvi felelősség. Gondolunk-e erre, amikor anyanyelvűnkre, a nyelvpedagógiára vagy a szeretetre gondolunk? Miközben a nyelv ezer meg ezer szállal átszövi életünket, miközben a nyelvben élünk, a mai valóságot elnézve nem nagyon törődünk azzal, hogy miképpen (milyen felelősen, megfontoltan, milyen szeretettel) használjuk.

Édes anyanyelv... valóban, ízlelhetünk bármilyen más nyelvet, a legédesebb za- mata számunkra a gyönyörűséges magyar nyelvnek van. Mert a világ, a mi világunk van benne. Tükör a nyelv, melyben saját létezésünk tárul fel előttünk: önmagunkat látjuk. Elöl üdén-dallamosan, csengőn-bongón szól hozzánk, máskor andalító titkokat búg, olykor szigorú, majd szelíd, simogató-bizsergető, szavakkal szerető a szépséges anyanyelv. Őrizzük meg hát anyanyelvűnket, létünk, nemzeti létünk hajlékát a szeretet forrásának! Ez csak rajtunk múlik... s egyúttal magyarságunk, emberségünk, életünk, üdvösségünk is múlik rajta.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 75