Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nyiri Péter: "Élet és halál van a nyelv hatalmában..."Gondolatok a nyelvi erkölcsről és a nyelvi felelősségről

.Élet és halál van a nyelv hatalmában...

A nyelv egyik célja a közösségépítés, célom, hogy ne bomlasszam, hanem építsem, összetartsam, erősítsem a közönséget. A kulcs az igaz szóban rejlik. A nyelv az akarat rögzítésének eszköze: a szerető szív megnyilatkozása a szavakban, s az érzés megpecsételése is egyben, egy lélekmozzanat lenyomata a földi valóságban, hangokban tárgyiasított szívdobbanás. A nyelvhasználat minden formájában írás: a kimondott szó az univerzumba, a mindenségbe íródik bele. A nyelv mű is, melyet persze megelőz a tevékenység, de annak eredménye a maradandó (nem elszálló!) mű. Minden, amit mondok, belőlem fakad, a szívemből. Minden, amit mondok: én vagyok. Nem igaz, hogy a szó elszáll, s csak az írás marad meg. A kimondott szó is megmarad, nyomot hagy, befolyásolja a világot, és hat rám: önmagámra is. „Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gál 6,7)

A nyelv egyik alapfunkciója, hogy általa a valóságot kínálhatjuk fel, a valóság tapasztalatában részesíthetjük az adott élethelyzetet nem közvetlenül átélő hallgatót. Vagyis társunk a mi szavaink által ismeri meg a valóságot. Kizárólag ezzel hagyhatjuk meg a hallgatót szabad akaratában. Az igazságot kínáljuk fel neki szavainkban, erre ő szabadon reagálva alakíthatja sorsát. Ebben is a krisztusi szó a minta: „Lábam előtt mécses a Te igéd, ösvényem világosságai’ (Zsolt 119,105) Ha azonban igaztalanul, hamisan szólnánk hozzá, döntéseiben befolyásolnánk, hiszen egy nem létező, virtuális, magunk kreálta álvalósággal szembesítenénk. A hazugság nem a jelent mondja ki, hanem egy fiktív valóságot közöl az odahallgatóval, így alapjaiban rengeti meg annak szabadságát. Megfosztja jövője bizonyosságától és kétségkívül szabadságától is, hiszen álvalóságával befolyásolja, manipulálja a befogadót. A hazug szót mondó a hallgatónak a jelenét húzza ki lába alól, diszharmónia forrása, mert a létező valóság mellé egy erőszakolt, nem létező, de nyelvileg mégis megteremtett, ezért ható, alternatív jelent kínál, feszültséget teremtve ezzel a lét egyensúlyában. A hazug szó gyengít, szétszór, darabokra tör: diabolikus, pedig a nyelv, de a szeretettel megcselekedett nyelv összeforrasztani is képes. Az igazi nyelvhasználat szeretetcselekedet. tyA beszéd tehát: adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet. [...] A szeretet elhalása minden nyelvromlás gyökere. [...] A nyelv elsőrendűen... az ember megszentelödésének, a szeretet teljességének és kiteljesítésének a gondja.” — vallja Pilinszky János.

Az igazmondásnak azonban nemcsak etikai, hanem technikai feltétele is van. Az erkölcsi szándékon, törekvésen túl akkor tudom pontosan, árnyaltan átadni, amit szeretnék, ha megvan ehhez a nyelvi készletem, ha alaposan ismerem a nyelvet. ,délinél többszínű a festék, annál szebben alkothat a festői’ - mondta Kazinczy. így kapcsolódik össze erkölcs és nyelvművelés (anyanyelvi ismeretterjesztés). Ezzel eljutottunk egy olyan témához, amely módszertani, szinte tudományelméleti kérdéseket is felvet. Lehet-e tárgya a nyelvhasználat erkölcsi felelőssége, a nyelvi erkölcs kérdése a nyelv- tudománynak. A dilemma hasonló, mint a nyelvművelés esetében. Gyakran halljuk, hogy a nyelvművelés nem tudományos megközelítés, hiszen a tudomány leír, bemutat, elmondja, ami van, de nem ítél értékek szerint, nem mondja meg, mi a helyes. Ilyen vonatkozásban a nyelvművelés, a nyelvi viselkedéskultúrával való foglalkozás és a nyelvi erkölcs-nyelvi felelősség tárgyalása nem (csak) tudomány — több annál.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 73