Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nyiri Péter: "Élet és halál van a nyelv hatalmában..."Gondolatok a nyelvi erkölcsről és a nyelvi felelősségről
Nyíri Péter a nyelv, amely megfelelőnek (képesnek) bizonyult az Isten igéjének közvetítésére, az isteni történet, a krisztusi történet elbeszélésére, bizonyára alkalmas a világ egyéb dolgainak a bemutatására is. Megméretett a legmagasabb mércével, igazolta referenciális alkalmasságát, azt, hogy elmondható, kifejezhető rajta, általa a legnagyobb is. Károlyi (és a munkacsoport) ugyanis „A Legnagyobbnak fordítója volt / a Kijelentés ős-betüire alázatos nagy gonddal ráhajolt!’ (Reményik Sándor). Az írás szóesemény, cselekvés, az igazság rögzítése-tárgyiasítása szavakban. Ez a nyelvi erkölcs, a nyelvhasználat kősziklája, melyre megteremtve a kimondótt-leírt emberi szó szeretetcselekedet lehet. A helyesen használt emberi szó mintája a krisztusi szó: Jézus az igazságot, a valóságot mondta ki, s ezzel a szabadságot is felkínálta az embernek; rajta múlik aztán, hogy mit kezd vele. Az emberi szó helyes működése szintén ebben, az igazmondásban megvalósuló szabadságfelkínálásban áll. A szó helyes használata a szeretet nagy művének lényegi mozzanata: üdvtényező. ,^iz én Uram, az Ür megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az efáradtaknak(Ézs 50,4) Vajon gondolunk-e ma erre? S arra, hogy mi a nyelvhasználat tétje, erkölcsi felelőssége? Hiszem, hogy az ember küldetéses magvető: szómagok elhintője. Utunkon a Teremtőhöz, mindvégig, dombon-lejtőn, örömben-bánatban társaink, segítőink a szavak. De csak akkor, ha e szavak szeretetből fakadnak, ha nyelvünk szeretettel megcselekedett nyelv. A kimondott és leírt szó út. De vajon hová vezet? Min múlik, hogy hová vezet? Milyen küldetése lehet a köznyelvnek, a mindennapi nyelvhasználatnak? A megcselekedett nyelvnek hatása van: befolyásolja a hallgatót, sérthet, bánthat, üthet, fájhat, de simogathat, vigasztalhat, erőt adhat, útba igazíthat is. „ Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít!’ (Péld 12,18). Mert a nyelv által is lehet vétkezni: a megszólás, hazugság, a hamis tanúságtétel, a tudattalan, erkölcstelen (durva, trágár), töredezett, sekélyes beszéd, a nyelvi agresszió nyelvi környezetszennyezéshez vezet. Az ilyen nyelvről (nyelvhasználóról), erkölcstelen szóról írta Jakab: „A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Ügy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától(Jak 3,2) Máté pedig így int: ,y\mi azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” (Mt 15,18-19). Az emberi nyelv Isten ajándéka, kegyelmi adomány, mely az isteni szó halvány visszfénye csupán, de a maga földi bűvkörében maga is teremtő erővel bír. A nyelvhasználat erkölcsi felelőssége ezért óriási: rendkívüli tétje van annak — az én sorsomat és mások sorsát, életét illetően is —, hogy szavaimmal szeretek, építek, avagy rombolok, gyűlölök, szétszórok. „Elet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak gyümölcsét eszi!’ (Péld 18,21) Szavaim küldetése az áldás, gyógyítás, simogatás és az építés: az élet. Az hogy, hogy nyelvem megcselekedett szeretet legyen, s határozott, szívmélyből fakadó igen az életre. 72 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
