Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - IDŐVONAL - Bolvári-Takács Gábor: Kovács I. Gábor: Sárospatak erőterében. A tiszáninneni származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírása

Kérészy Zoltán, Kiss Árpád, Mitrovics Gyula). A kohéziót a közös családi gyökerek is erősítették: négyen a Szádeczky-Kardoss-családot (Lajos, Gyula, Tibor, Elemér), ketten a Finkey-családot (Ferenc, József) képviselik. Rokonsági kapcsolatok más esetekben is kimutathatók, mint Búza László és Szádeczky-Kardoss Gyula vagy Kérészy Zoltán és Kuss Árpád között.

Figyelmet érdemel a tudományágak sokszínűsége. A 19 tiszáninneni származású egyetemi tanár között a társadalomtudományok dominálnak (nyolc jogász, két történész és egy esztéta), míg a természettudományt két-két orvos, geológus, illetve mérnök, valamint egy-egy botanikus és vegyész képviseli. Fia figyelembe vesszük, hogy közülük 11 főt (Bernát István, Búza László, Csik Lajos, Finkey Ferenc, Finkey József, Győrffy István, Kiss Árpád, Mitrovics Gyula, Szádeczky-Kardoss Elemér, Szádeczky-Kardoss Lajos, Vécsey Tamás) megválasztottak az MTA tagjává, az olvasó óhatatlanul igazolva látja Max Weber alapművének fő mondanivalóját a választott hivatás sikeres művelésének protestáns etikai alapjairól. Nem kevésbé tanulságosak a profesz- szorok 1945 utáni életútjai. A szovjetizált tudománypolitika egyeseket továbbra is megtartott állásukban és rangjukban (Búza László, Kiss Árpád, Szádeczky-Kardoss Elemér), másokat meghurcoltak, eltávolítottak — és sajnos ők voltak többen (Csik Lajos, Győrffy István, Horváth Béla, Mitrovics Gyula, Szádeczky-Kardoss Tibor).

A fentiek kapcsán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a pataki kollégium oktatási kultúrája, mint továbbélő értékrend és etika, a 20. század második felének tudományos közélete számára is komoly jelentőséggel bírt. Ennek igazolására említsük meg csupán azokat az 1945 előtt gimnáziumot vagy tanítóképzőt végzett pataki diákokat, akik az 1960-70—80-as években rektori pozícióig jutottak: Bencsik István (1910-1998) a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián, Juhász Pál (1916—1984) és Szabó Gábor (1927-1996) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, Csizmadia Ernő (1924-1984) és Szuhay Miklós (1928-2017) a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.

A Kovács I. Gábor vezetésével folyó grandiózus kutatás keretében elkészült köteteket — s a várható folytatásokat — a recenzens nyugodt szívvel ajánlja a neveléstörténet, a történeti szociológia, a vallás- és egyháztörténet művelőinek figyelmébe.

2017 - 4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 165