Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - IDŐVONAL - Sipos István: Palumby Gyula (1912-2003) pataki tanár portréja
Palumby Gyula (1912-2003) pataki tanár portréja Szerteágazó, gazdag tevékenységének elismerését számos városi, országos szintű kitüntetés is bizonyítja. Ezek közül sorolok fel néhányat. 1941-ben hitéleti tevékenységéért és „feddhetetlen” életmódjáért elismerő oklevelet kapott, amelyet a tiszánin- neni református egyházkerület püspöke, Farkas István és a kerület lelkészi főjegyzője hitelesítettek. Oklevelet kapott „a Dr. Peja Győző emlékgyűrű adományozásáról”, melyet a „Dr. Peja Győző Emlékgyűrű Alapítvány” alapítója és kuratóriumának elnöke írt alá.8 A nyugalmazott gimnáziumi igazgató pedagógusi munkásságának elismeréséért 1997-ben a Parlamentben vette át a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetést. Munkásságáról és kitüntetéseiről Palumby Gyula ekként szólt. „Számomra igen nagy megtiszteltetés volt, hogy 16 évig dolgoztam Peja Győző Kossuth-díjas kandidátus, iskolaigazgató helyetteseként, majd 1968-tól utódja lehettem az iskolavezetői poszton. Amit tudtam, igyekeztem megtenni a pedagógustársaimért is. [...] Két hobbim van! Az egyik változatlanul Patak. Lélekben állandóan Sárospatak babiloni fogságában élve szervezem, vezetem Miskolcon a pataki baráti társaságot. Munkásságom elismeréseként Sárospataktól megkaptam a Pro Urbe-kitüntetést, ami kimondhatatlan örömöt jelent számomra. A másik hobbim a Kilián Gimnázium. A ballagás napján — ami éppen egybeesett 85.születésnapommal — kaptam meg tőlük a Peja Győző-emlékgyűrűt.”9 „A jó szóval oktasd, játszani is engedd” elv alapján a tanulmányi fegyelem és színvonal megtartásán túl a színes, változatos diákélet híve volt: „Tanár és diák számára egyaránt mozgalmas élet zajlott, amely cselekvésre sarkallt, kevés helyet hagyva a szélárnyékot kedvelőknek. [...] Nyugdíjazása után sem tudott tétlenkedni: hosszú éveken át sikeres idegenvezetőként kalauzolta a szerencsés csoportokat Európa sok országában.”10 Egy régi diósgyőri tanítványa, Simon István ekként emlékezett rá: „A Gimnázium és a Technikum tanári kara is átvette az О szellemét, a kötelesség tudás, az emberség, az emberszeretet, az egymás segítése és minden pozitív jótulajdonságok terén. Öröm volt itt diáknak lenni, legyen az tizenéves gimnazista, vagy ötvenes technikumi hallgató. Sok esetben találkozom olyan emberekkel, akivel csak látásból ismertük egymást, mert másik osztályba járt. Majd megszólítjuk egymást, hogy emlékszem rád. Te is a Palumby egyetemre jártál [...]. [A]z összes történelem óra anyagát a humorral átszőve tanította. Ezért lehetett azt könnyedén megtanulni, és ezért emlékezem rá még ma is. Ö a történelmet még azzal is megszerettette, aki soha nem szerette a történelmet. Neki különleges pedagógiája volt.”11 Az előbb leírtak már a miskolci „önkéntes száműzetés” előtt, itt Patakon is jellemezték Gyula bácsit. Én magam, jelen arcképvázlat írója is tanítványa voltam az 1950—1951-es és az 1951—1952-es tanévben. Osztályfőnököm és történelemtaná8 Oklevél a Dr. Peja Győző Emlékgyűrű adományozásáról (Miskolc, 1997. május 9.). s NN.: Pedagóg usok kitüntetése, Népszabadság - Magyar tükör, 1997. május 30. 10 Uo. ” Simon István: Emlékezés Palumby Gyulára (kézirat). 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 159
