Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - IDŐVONAL - Hasilló Judit: A reformáció ünneplése 1917-ben

Hasilló Judit

más-más tényezők játszottak szerepet az ünneplés kialakításában, megszervezésében. Ezt a négyszázadik jubileum ünneplésében már jól nyomon követhetjük, összehasonlítva azokat az előző százados ünnepeknek, a dolgozatomban megfogalmazott, itt csak utalásként megjelenő kérdések tényezőivel.

A négyszázadik évfordulót beárnyékolta az akkor még nagy háborúként emlegetett első világháború. Mégis, ahogy Takaró Géza írja le jubileumi kiadványában, még ilyenkor is volt, aki emlékezni tudott az Úr megtartó kegyelmére.

„Nem régen történt. Lángba borult a hamburgiak büszkesége, a Mihály-templom. Ezrek nézték szívszorongva, amint a pusztító elem mohón körülnyaldosta már a tornyot is, amelynek ablakain be- és kiöltögette nyelvét. Kling-klang! ... Hirtelen megindult a harangjáték és a koromfekete füstből harsányan csendül ki az ismerős dallam: Adjatok hálát az Istennek... Ki tud-e váltani ilyen hangokat ez a világégés? Lángokon, összeomlásokon, égető sebek hörgő kínjain és gondok fojtogató füstjén át bír-e törni a hálaének? Negyedik éve ég a mi magyar földünk drága csipkebokra. És még sem emésztetett meg. Menjünk közel, hogy lássuk e nagy csudát, miért nem ég el. Még közelebb... Megálljatok! Oldjátok le előbb saruitokat! — hangzik felénk a lángokból. Félénken kérdezzük: Ki vagy? Én vagyok, a ti atyáitoknak Istene... Gránitból állítsunk emlékkövet. Vessük rá e számot: 1917, negyedik — talán utolsó — évét a háborúnak.

És még valamit. Azt, amit Sámuel, mikor az ellenség megfutamodott. Vett egy követ és felállítá és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: ’Eddig megsegített minket az Úr!”1

Különös hangsúlyt fektettek most arra, hogy a reformáció nem háborút, viszályt akart, és a reformátorok nem új vallást vagy új üdvözítőt hirdettek. Az eredeti evangélium tisztaságát akarták visszaállítani, és az anyagiasság és földi célok helyett a mennyei Atya dicsőségét előtérbe helyezni.2

Patay Károlynak a reformáció emlékére kiadott emlékalbumában olvasható, hogy arról is megemlékeztek, hogy milyen kiemelkedő számok hirdetik azt az erőt, melyet a református hitfelekezet a magyar nemzet történelmében képviselt a huszadik század kezdetén.3 Feljegyezték a református egyháztagok számát, és azt, hogy 5 egyházkerületnek 57 egyházmegyéjében, 2110 gyülekezetben élnek. Hasonlóan az elemi népiskoláink számát, azok fenntartásának éves becsült összegét, a tanköteles gyermekek számát, külön feltüntetve a leányiskolák adatait, illetve a tanító és nevelőképző intézetekre vonatkozó számokat. Mindezt annak dicsőítéseként tették, hogy milyen komoly befolyása van a korabeli magyar reformátusságnak, hiszen az kiveszi a részét a magyar nemzet kulturális életéből és annak fejlesztéséből. S nemcsak az oktatás terén kiemelkedő a teljesítménye: a közalap az idegenben élő hitsorsosok1 Takaró Géza (szerk.): Verbum Dei manet in aeternum, Emlékkönyv a reformáció négyszázados évfordulójára, Budapest, Bethánia Egyesület, 1917,3.

2 Uo„ 7.

3 Patay Károly: A 400 éves évfordulóra, Emlékalbum a reformáció négyszáz éves évfordulójára, Budapest, Országos Ref. Sajtóiroda, 1917,6.

150 SÁROSPATAKI Füzetek 21. évfolyam 2017-4