Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Vincze Tamás: Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában
Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában nek megfelelően a hallgatók, mert úgy gondolják, a szakmai szocializációjuk szempontjából nincs jelentőségük, frusztráló lehetett hosszú távon. Pesten éppen ebben a tekintetben javult a helyzete. A polgári iskolai tanító-, illetve tanárképzésben Székely György tárgyai voltak a fő tantárgyak, ezeknek volt a legnagyobb súlya és tekintélye a hallgatók előtt. A pedagógia és a filozófia jelentőségét, valamint a kísérleti pszichológia eredményeinek hasznosságát a leendő polgári iskolai nevelők előtt nem kellett külön bizonygatni vagy hangsúlyozni, maguk a hallgatók is felismerték e tárgyak központi szerepét, s ennek megfelelően értékelték őket. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a Magyar Paedagogiai Társaság és a Magyar Gyermektanulmányi Társaság is, amelyek munkájában Székely György részt vett, budapesti székhelyű egyesületek voltak. Ez is vonzerőt jelenthetett a nagyobb megbecsülés mellett. Nyilván a pesti egyetemen meghirdetett magántanári kollégiumait is könnyebb volt úgy megtartani, hogy nem Patakról kellett hetente Pestre utazgatnia, hanem helyben lakott. Az egyes életutakat végigtekintve egy közös vonást még ki kell emelnünk a három bölcsészoktatóval kapcsolatban: mindhárman tudatában voltak a saját értéküknek, annak, hogy többre hivatottak a Patak által kínált szerepnél. Túlnőttek a pataki főiskolán. Mindhármukban megvolt a váltáshoz szükséges bátorság és flexibilitás is. Voltak olyan kollégáik, akik hozzájuk hasonlóan irigylésre méltó képességekkel rendelkeztek, kimagaslóan tehetségesek voltak, mégsem merték megtenni ezt a súlyos és komoly lépést. Egy tényt viszont az igazság kedvéért zárásként le kell szögeznünk: a XX. század elején korábbi jelentőségéből sokat vesztő nagyközség főiskolája nem egyedül volt felelős azért, hogy az elköltözött tanárok nem láttak Patakon olyan célokat és perspektívát maguk előtt, amely maradásra bírta volna őket. Die Karriere und die Möglichkeiten der von Sárospatak nach Budapest umgezogenen Professoren im Zeitalter des Dualismus Im Zeitalter des Dualismus verfügte die Sárospataker Theologische und Juristische Akademie auch über einige philosophische Lehrstühle. Unter den Professoren der philosophischen Fächer, die eigentlich Nebenfächer den Theologie- und Jurastudenten in der erwähnten Zeitperiode unterrichteten, können wir drei hervorragende Wissenschatfler finden, die um die Jahrhundertwende in die Hauptstadt umzogen. Joseph Bokor, der Professor für Philospohie und Pädagogik nahm im Jahre 1885 von Patak Abschied, Joseph Cyrill Horváth, der berühmte Literaturhistoriker verließ die Hochschule der Kleinstadt im Jahre 1905, und zwei Jahre später wurde auch Georg Székely, der Professor für Bildungsgeschichte und Philosophie der Sárospataker Akademie untreu. Die drei Professoren bauten eine neue Karriere in der Hauptstadt auf, wo sie als Privatdozenten an der Philosophischen Fakultät der Universität Vorlesungen hielten. Daneben arbeitete Joseph Bokor als Mittelschullehrer in einer Handelsschule, Joseph Cyrill Horváth bekam auch eine Stelle in einer Mittelschule, er wurde später zum Direktor einer Realschule ernannt, 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 145
