Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Vincze Tamás: Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában
Vincze Tamás gatói korszakának legfontosabb tudományos termését is megemlítik, méghozzá ilyen formában: „Igazgatói évei alatt dolgozott a Régi Magyar Költők Tára I. kötetének új kiadásán, mely 1921-ben Középkori magyar verseink címen jelent meg az Akadémia kiadásában. Horváth ennek a munkájának előmunkálataiból közölt rendkívül fontos cikket az értesítőben »Három középkori magyar versezet« címmel (1915).”24 Horváth húsz éven keresztül volt a VIII. kerületi főreáliskola (1921-től: Vörösmarty Mihály reáliskola) igazgatója. Ez alatt a húsz év alatt heti három órában oktatott mint igazgató, minden évben ő tartotta a nyolcadik osztályban a bölcseleti előtan25 óráit. Csupán az első világháború alatt kellett két tanévben is néhány hónapig magyar nyelvet és irodalmat is tanítania egy-egy negyedik osztályban. Igazgatói állásának másik nagy előnye az volt, hogy lakást kapott az iskola épületében. Iskolavezetői feladatait roppant alapossággal és következetességgel látta el, nyugdíjazását követően így emlékezett vissza az egyik kollégája Horváth igazgatói szerepmegvalósítására, vezetési stílusára: „Hivatalával járó adminisztrációs teendőit szinte beteges lelkiismeretességgel végezte. Egy-egy hibás adat kiküszöbölése végett képes volt napokon át éjszakába nyúló kutatást végezni. Minden apró-cseprő aktát maga intézett el, soha mással nem osztotta meg dolgát. Csak az volt jó neki, amit maga csinált meg. Nem csoda, hogy sokszor belesápadt a sok munkába s keze reszketett az idegességtől. Figyelme kiterjedt a tanulók legapró-cseprőbb ügyeire.”26 Pedagógiai felfogása szélsőségesen konzervatív volt. Az iskola alapításának ötvenedik évfordulóján elhangzott ünnepi beszédéből és az igazgatói korszaka alatt megjelent értesítőkből kiderül, hogy elég avítt módszerek és nézetek híve maradt az 191 О-es, 20-as években is, szinte úgy tűnik az utókor olvasója számára, mintha vissza akarta volna fordítani az idő kerekét, mintha a XIX. század pedagógiai módszertanát kívánta volna továbbéltetni egy olyan korban, amikor a pedagógiai szaksajtóban egyre-másra jelentek meg a reformpedagógia különböző irányzatait és a modern nevelési módszereket ismertető cikkek. Horváth nem akarta észrevenni az individuum teljes kibontakozását támogató pedagógiai törekvések pozitívumait. A VIII. kerületi reáliskola félévszázados jubileumára írt beszédében elég heves kirohanást intéz a gyermeki autonómiát előtérbe helyező irányzatok ellen. Határozott véleményét az alábbi formában fogalmazta meg: „A jövő magyar iskolája nem lehet az érzelgők hold- és napsugaras pedagógiája, mely csupa játékká aljasítja a gyermek- és ifjúkort, nyafogva: »engedjétek szabadjára a gyermeket és ne terheljétek rideg kötelességekkel; a küzdelmek szomorú napjai úgy is el fognak jönni.« [...] A mi iskolánknak le kell számolnia a közelmúltak ábrándjával, mely az életben mindenek fölött az egyén jogát akarta uralkodó elvvé emelni. Az emberek immár túlon-túl eleget beszéltek az egyén korlátlan érvényesüléséről, a gyermekek szabadságáról, akiket az iskola rabszolgákká tesz és megnyomorít, a helyett, hogy átengedne ösztöneiknek és hajlamaiknak, és 24 Annus Sándor és mtsai (szerk.): Vörösmarty Mihály Gimnázium, Budapest, k. n., 2011,154. 25 Filozófiai propedeutika. 26 Nyilasi Lajos: Dr. Horváth Cyrill, in Lenkei Lehel (szerk.): A budapesti Vili. kerületi községi Vörösmarty Mihály reáliskola értesítője az 1930-31. iskolai évről, Budapest, k. n., [1931], 4. 138 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
