Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Vincze Tamás: Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában
Vincze Tamás magántanárokat. Távozásuk hátterének és fővárosi tevékenységüknek a feltárásával igyekszünk rámutatni azokra a folyamatokra, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a XIX—XX. század fordulóján a pataki kollégium vonzereje a bölcsészeti tudományok ambiciózusabb művelőinek szemében erősen lecsökkent. A bölcsészeti akadémia Pestre költözött tanárai közül elsőként Bokor JózseP távozásának körülményeit idézzük fel, majd megnézzük, hogy a fővárosban milyen új szerepkörök, feladatok vártak rá, milyen irányban teljesedett ki a munkássága. A kiváló felkészültségű Bokor eleinte teológiai tanárként tevékenykedett a főiskolán, majd 1877-től áttért a bölcsészeti tárgyak oktatására, elsősorban filozófiatörténetet és etikát oktatott a teológushallgatóknak. Ezekben az években bontakozott ki elmélyült érdeklődése a nevelés kérdései iránt, két önálló művet is megjelentetett a pataki évek alatt a korabeli középiskolai oktatás szervezeti és tartalmi problémáiról.2 3 Bokor 1885-ben már mint megbecsült és elismert akadémiai tanár hagyta el Patakot. Az értesítők általában elég szűkszavúan tudósítanak a főiskolát elhagyókról, Bokor esetében azonban egy árulkodó megjegyzést is hozzáfűznek a távozás szándékának rögzítéséhez, és ez a kis megjegyzés kétségtelenné teszi, hogy a főiskola tanárai pontosan tudták, milyen értékes munkatárs válik ki a körükből. így közli az 1884-85. tanévről készült közigazgatói jelentés ezt a tényt: „Ugyancsak e helyen kell megemlítenem, hogy az iskolai év végső napjaiban Dr. Bokor József, tanártársunk lemondván hivataláról, végleg kivált főiskolánk kötelékéből. Távozó tanártársunk kezdetben mint hittanár, majd mint bölcsészettanár és a szépészeti muzeum őre, ernyedetlen buzgó- sággal s jeles eredménynyel szolgálta 17 éven át főiskolánk tanügyét, s mint a tanügyi irodalom hivatott munkása, nevét szélesebb körben tette ismeretessé. Köziskolaszékünk midőn ezen lemondást fájdalmas érzéssel vette tudomásul, egyszersmind jegyzőkönyvileg adott kifejezést annak, hogy köztiszteletben álló tanártársunk eltávozását veszteségnek tekinti főiskolánkra.”4 A távozó tanárt egykori kenyéradó gazdái nem csupán erkölcsi megbecsülésükről biztosították. Igyekeztek a maguk lehetőségei szerint bőkezűen feltarisznyázni a fővárosban új életet kezdő pedagógust. Bokor József, aki nem tudott pataki tanársága alatt vagyont gyűjteni, azt kérte az egyházkerületi közgyűléstől, hogy 17 évi pataki szolgálatát kegyeskedjen jutalomdíjjal honorálni. A főiskola igazgatótanácsa pártolólag terjesztette a kérvényt az egyházkerület elé, így a közgyűlés nem támasztott akadályt az indítvánnyal kapcsolatban. Mitrovics Gyula 2 Bokor József Kadarkúton született 1843-ban. Néptanító édesapja először a csurgói, majd a pápai gimnáziumban taníttatta a tehetséges fiút. 1866-ban elvégezte a pesti református teológiát, majd két évig nevelőként tevékenykedett. 1868-ban került Sárospatakra, ahol először teológiai tanárként, majd a bölcsészetiszaktanáraként dolgozott. 1885-ben a fővárosba költözött, s 1912-es nyugdíjazásáig szerteágazó pedagógiai, publicisztikai és szakmai közéleti tevékenységet fejtett ki. A sokoldalú, kivételes műveltségű pedagógus, aki a budapesti egyetem magántanáraként, majd címzetes rendkívüli tanárként is értékes munkásságotfejtett ki, 1917-ben hunyt el. A hazai tudományos irodalomba elsősorban neveléstudományi és filozófiai munkáival írta be a nevét. 3 Ezek a művek a következők: A középiskola eszménye (1874), Egy középiskola (1882). 4 SzAnthó Gyula: Hivatalos tudósítás a sárospataki ev. ref. főiskola 1884/85. évi állapotáról, in Szántó Gyula - MolnAr Lajos: Jelentés a sárospataki ref. főiskola (akadémia és gimnázium) állapotáról az 1884-85. iskolai évben, Sárospatak, Steinfeld Béla nyomdája, 1885,15. 130 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
