Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Fórizs István: Vályi Pál egyházi szolgálatai személyes naplója alapján
Vályi Pál egyházi szolgálatai személyes naplója alapján át a maga világából, hogyan élte meg korának történéseit.5 Egy ilyen mikroszintü vizsgálat olyan nézőpontot nyújt, amelyből az adott téma intenzívebben elemezhető, mint a nemzeteket, államokat vagy társadalmi csoportokat évtizedeken, esetleg évszázadokon keresztül nyomon követő makrovizsgálatok esetében. A mikrotörténelem lényege a kis léptékű és intenzív történeti kutatás, amely mélyfúrásszerűen vizsgál egy jól körülhatárolt tárgyat,6 jelen esetben Vályi Pál mindennapjait. Fontos kiemelni azt is, hogy a napló a valóság egy konstrukciója, amelynek a szabályait maga az alkotó határozza meg. Ilyen módon fordulhat az elő, hogy Vályi lelkészként nem beszél a lelkészi szolgálatáról.7 A napló a reformkor egyik legfontosabb irodalmi műfaja. Az, hogy Vályi naplót ír, egyáltalán nem egyedi eset. Nem csak az olyan nagy nevekre jellemző ez a tevékenység, mint Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Arany János, Kossuth Lajos. Vályi diáktársa, Tóth Péter naplóját olvasva láthatjuk, hogy a pataki diákok körében ez bevett szokás volt a reformkorban. О 1836 és 1842 között vezetett naplót, amely időtartamnak első, kicsivel több, mint másfél évében még Patakon tanul. Nem csak ő ír naplót, hanem a diáktársai is. Ezeket rendszeresen megosztották egymással. Olvassák, elemzik egymás írásait, átbeszélik a tapasztalatokat. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nemcsak egy naplót vezetnek, hanem előfordul, hogy párhuzamosan többet is.8 A 19. század eleji Sárospatakon a diáknapló mint az önmegismerés eszköze jelenik meg. Tóth Péter, pataki diák akkor kezdi el a naplóírást, amikor olyan barátokra talál, akikkel szellemi közösséget érez. Mivel a többiek is vezetnek „gondtárat”, a napló így a baráti érintkezés és az önvizsgálat eszközévé válik.9 Az identitását kereső fiatalember számára a naplóírás saját maga megtervezését jelentette.10 Később, Patakról elkerülve írja Tóth Péter, hogy „[ojlyan kört szeretnék, hol méltónak lelném ösmeretetni.”11 Megjelenik tehát a lelki elszigeteltség érzése, és ezzel a napló újabb funkciót nyer: a művelt társaság szerepét is betölti. Vályi Pálról röviden A Tokaji Református Gyülekezet születési anyakönyvében 1805. december 19-i bejegyzéssel a következőt találjuk: „19. Ns. Vályi Pál és Vámosi Juliánná fiuk Pál K. apja Molnár József K. annya Bombók Ersébet Ns. Éva Ferentz hitvese lásd erről 5 GyAni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás, in Gy. G.: Emlékezés, emlékezet és történelem elbeszélése, Budapest, Napvilág, 2000, 27-28. 6 Dobrossy István (szerk.): Mikrotörténelem, Vívmányok és korlátok, A Hajnal István Kör -Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai, Miskolc, 2003,11. 7 S. Varga Pál: A valóság mint nyelvi konstrukció a 19. századi magyar irodalomban http://mta.hu/data/dokumentumok/i_osztaly/1_osztaly_szekfoglalok/SVargaP_szekfoglalo_20110124.pd Utolsó letöltés: 2017.05.30., 3. 8 Tűth Péter: Napló (1836-1842), Budapest, Magvető, 1948, 90. 9 Uo., 518. 10 Uo., 522. " Uo., 188. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 121
