Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - VITA: ÖNGYILKOSSÁG - Békési Sándor: Az öngyilkosságról szóló beszéd szempontjai.Reflexió Kodácsy Tamás Ott is jelen van! című tanulmányához
Békési Sándor b) Ugyanakkor sem a Szentírásban, sem a hitvallásainkban nincs expressis verbis tiltás vagy komoly kárhozatos ítéletre vonatkoztatás magával az öngyilkossággal kapcsolatban. A Heidelbergi Káté 105. kérdés-felelete pedig az önromboló, önmagára nézve kártékony életre vonatkozik, ami persze kárhozatos módon öngyilkosságba futhat ki, de valójában nem arról szól. Nyilván nem véletlenül! A „Ne ölj” parancsolat lényege ugyanis az Isten által oly értékesnek tartott emberi élet méltóságának védelme is. Az öngyilkosság megítélése éppen ezért az etika keresztjévé lett a huszadik századi protestáns teológusok számára. 5) Az öngyilkosság megítélésének szempontjából is fontos azt a hitbeli meggyőződést kihangsúlyozni, miszerint az élet nemcsak a földit, nemcsak azt a kis rövid, hol öt, hol tizenhat, hol huszonöt, hol ötven, legfeljebb hetven vagy nyolcvan esztendőt jelenti, hanem a halál kapuján át folytatódó örök életet. Az öngyilkos is csak a testi életét fejezi be, az örök élete kizárólag az Űr kezében marad meg. Erről szól a Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelete: életünkben és halálunkban (Róm 14,7-8). 6) Az Űréi vagyunk meghalásunk után is a sírban éppúgy, mint a feltámadás utáni örök életben. Az О tulajdonából és szeretetéből semmi — még az öngyilkosság tette — sem szakíthat ki (Róm 8,31-39). 7) Tillich azon kitételével szemben viszont, miszerint az öngyilkos Isten elől menekül, azt kell mondanunk, hogy ezt nem lehet általánosítani, inkább személyfuggő. Mindenképpen a mori lucrumot, a meghalás nyereségét érvényesíti, ahogyan Pál is el kívánt költözni és Krisztussal lenni (Fii 1,21-23). A mori lucrum oka persze sokféle lehet: szégyen, kudarc, megkeseredés, szerelmi csalódás, fölöslegesség és a semmisség, a kilátástalanság és a hiábavalóság érzése, a világ terhének elhordozhatatlansága és így tovább. Azonban az öngyilkosság legvégső, döntő indítékát senki nem ismeri, az öngyilkos intim titka csak az Úristen előtt ismert. Ha van a coram Deo — „Isten előtt” — teológiai kifejezésnek súlya, akkor igazán a suicidum pillanatában van: amikor egyedül csak Isten és az emberi személy között, az En-Те kapcsolat drámai mélységében játszódik le a döntő fordulat. 8) Az evangélium lényege abban is megnyilvánul, hogy az Atyaisten azért nem ítéli el az öngyilkos embert, mert Fiának engedelmes áldozatán keresztül tekint le rá. A kimenekülésre (exitus patet) képesítő emberi szabadság Isten eleve elrendelésébe ágyazódik, így az isteni akarat és a személyes sors feszültségének feloldása egyedül Jézus Krisztus golgotái kereszten végbevitt áldozatában lehetséges -, ahogy azt John Donne elemzi Biathanatos című művében. 9) Jézus kereszthalálának ismeretében tehát az öngyilkosság olyan áldozathozatal, amely, ha már megtörtént, belátásra kényszerít a tekintetben, hogy Isten elfogadta ezt az áldozatot. Ennek az áldozatnak nemcsak oka, de célja is többféle lehet. Elsősorban lehet önfeláldozás másokért (Jn 15,13), ahogy Krisztus is „önnönmagát adta érettünk ajándékul és áldozatul” (Ef 5,2). Ugyanakkor lehet figyelemfelkeltő jeladás a hátramaradottaknak arra való rádöbbenésre, hogy milyen nagy bűnben élnek, és hogy mennyire elszakadtak Istentől. Aztán lehet a gonosz lélek gyötrésétől való megszabadulás is, amikor a megszállott ember a démoni erő alól csak életének elvetésével 102 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
