Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - VITA: ÖNGYILKOSSÁG - Kodácsy Tamás: Ott is jelen van!

Ott is jelen van!

jól szimbolizálja azt, hogy nem mondhatunk le senkiről, még az utolsó pillanatban sem. Nem csak értük, hanem magunkért, a közösségünkért. Ez az evangélium hirdetéséhez tartozik.

Az Isten képére teremtett ember öngyilkossági kísérlete olyan menekülés, amelyben az nem a szégyentől, a kudarctól, az életunalomtól vagy bármitől menekülne, amivel a törvény vádolja. Ezeket kész Isten megbocsátani, ezért az öngyilkosságban legvégül Istentől menekülünk, akitől nem akarunk elfogadni semmit. „A pokol vagy Seol a halál lakhelye, amely az Isten előli menekülés tekintetében jó helynek tűnik. Ide próbálnak meg menekülni mindazok, akik azért vágyódnak a halál után, hogy eltűnjenek az őket kereső Isten elől. Meg vagyok győződve arról, nem egy van közöttünk, aki valamikor úgy kívánt könnyíteni létezésének terhétől, hogy megszabadul attól. Tudom, vannak néhányan közöttünk olyanok, akiknek ez a vágyódás mindennapi kísértés. Azonban szíve mélyén mindenki beismeri: a halál nem megoldás arra, hogy az életre nehezedő belső szorításból meneküljünk.”35 Isten ott is jelen van, ahol kilépünk magunkból, különben nem lenne fölöttünk álló Isten. Ezért mondja a legmélyebb helyeket is megjáró zsoltáros: „Ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.” (Zsolt 139,8).

35 Tillich, Paul: Menekülés Istentől, A 139. zsoltár magyarázata, Ford. KoDAcsyTamás, Református Tiszántúl, 11. évfolyam, 2003/2., 7.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 95