Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége
Kodácsy Tamás mintázatát láthatjuk ebben, amely jellemzően az úrvacsoratanban, a véges és végtelen viszonyában rajzolódik ki. Kálvin szerint a véges nem tudja bezárni a végtelent (fini- tűm non capax infiniti), ezzel a kalcedóni hitvallás isteni és emberi természetének ösz- szeelegyíthetetlenségére (in duabus naturis inconfuse) teszi a hangsúlyt, míg Luther az elválaszthatatlanságra (in duabus naturis indivise). így a Szentírás kettős (isteni és emberi) természetében az úrvacsoratan krisztológiája is kirajzolódik.42 Luther írásértelmezése zártabb, hiszen Szentírás-magyarázatában nyomatékosan a Szentírás önmagát magyarázza (Scriptura Sacra sui ipsius intrpresj elvet alkalmazza, miszerint a magyarázat mindig visszacsatol a szöveghez. Kálvin viszont itt is nyitottabb, és a Szentíráshoz való hűség mellett ugyanúgy hangsúlyozza az olvasás során a Szentlélek belső bizonyságtételének (Testimonium Spiritus Sancti internum) szükségességét.43 Ahogyan Otto Weber bemutatja, Kálvin e tételét nem az egyházatyáktól vette át, mégis a Szentlélek Isten által összeköt bennünket az atyák magyarázataival az írás közös megértésében.44 Milyen vonásai vannak e titkos bizonyságtételnek (testimonium arcanumji A Szentlélekre vonatkozó rúah kifejezésnek a héberben számos jelentése van, elsősorban fújást, mozgásban lévő levegőt, szelet jelent. „A rúah fogalom mögött az a különös tény áll, hogy valami, ami érinthetetlen, mint a levegő, mégis mozog; ugyanakkor nem az önmagától való mozgás az, ami felkelti a figyelmet, hanem az energia, amely ezzel a mozgással jár”.45 A szél az az elemi erő, amelyet önmagában nem látunk, de hatását látjuk a hajladozó fáknál, és érezzük arcunkon. Ebben a megfoghatatlanságban azért ne felejtsük el, hogy nem tudhatjuk, honnan és hová fúj, de nem akárhogyan fúj. Egyrészt a Nap által különböző módon felmelegített felszín légnyomáskülönbsége miatt vándorolnak a légtömegek, mint amikor a világosságot különböző módon fogadja a föld, mintha Jézus feszültségekkel, alászállással és felemeltetéssel teli földi tanúságának mindent megmozgató erejével szembesülnénk. Másrészt a szél kiszámíthatatlanul fúj ugyan, de mindig a földfelszínnel párhuzamosan, illeszkedve ebben is a földi viszonyokhoz, ahogyan hétköznapjaink és földi világunk minden helyzetében érezhetjük a Paraklétoszt, nem csak a kitüntetett alkalmakon. Randall Zachmann arra a végkövetkeztetésre jut, hogy Kálvinnál „a szóbeli hagyomány tehát nem csak a Szentírás mögött húzódik meg, hanem vele együtt él annak történetén keresztül is, és mind Izrael, mind a keresztyén közösséget olyan gyakorlatra tanítja, amely nem található meg a Szentírásban”.46 Itt nem csak az Ó- és Újszövetség vonatkozásában megjelenő zárt tipológiákra kell gondolnunk, hanem arra az iskolára is, arra a módra is, ahogyan Jézus tanította a tanítványait az írásokat magyarázni, és ahogyan mi is tanuljuk ezt. 42 Bolyki János-Csanády András: Kinyilatkoztatás, Két megközelítés, A Szentírás kettős természetéről /Kijelentés és történelmi lét, a bibliai hermeneutika filozófiai bírálata, Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont, 1997. 43 GAnóczy Sándor: Kálvin hermeneutikája, Budapest, Kálvin Kiadó, 1997,58. 44 Szűcs: Kálvin olvasása közben, i. m., 97. 45 Pelt, M.V. van - Kaiser, W.C. - Block, D.l: m*i, in VanGemeren, Willem A. (ed.): New International Dictionary of Old Testament Theology & Exegesis, Zondervan, 1997,1073 46 Zachman: i. m., 129. 62 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 1
