Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: Az egyház büntető igazságszolgáltatásának elméleti megalapozása
Rácsokné Fügedi Zsófia vátétel módja a bűnbánat. Ennél az aspektusnál kell utalni arra is, hogy ez a bírói tevékenység mindig pásztori szolgálat is kell, hogy legyen. Ravasz László gondolataival (lásd 85. számú lábjegyzet) egyetértve Szathmáry így fogalmaz: „Mivel az egyház látható mivoltában jogilag szervezett emberi közösség is, ennek a szervezetnek szüksége van a szervezetet egyben tartó és azt rendben tartó hatalomra, amely az egyháznak abban a jogosultságában jelentkezik, hogy meghatározhatja azokat a jogi rendezettséget sértő magatartásokat, amelyek miatt egy jól szabályozott eljárási rend szerint a vétkesekkel szemben eljárhat, továbbá létrehozhatja az ezzel a feladattal foglalkozó szervezetét.”18 Tehát az egyházfegyelem fenntartása jogi jellegű, jogászi feladat. Jogi jellege ellenére azonban nem azonosítható a világi jogalkalmazással sem az anyagi jogban, sem a jogkövetkezményekben, csupán eljárásjogilag van hasonlóság. Az egyházközség a bírói hatalom letéteményese, tekintettel az egyetemes papság elvére. Gyülekezetnek azonban nemcsak az egyházközséget mint alapegységet tekintjük, hanem a Magyarországi Református Egyház tagjainak összességét is. Az, hogy a hatalom gyakorlásának módja közvetlen-e vagy átruházott, nem központi kérdés; annál inkább fontos - szintén az egyetemes papság elvére tekintettel —, hogy egyetlen egyháztag se legyen kirekesztve a bírói hatalom gyakorlásából. Itt emeli ki a szerző a delegált hatalomgyakorlás esetére a társas bíráskodás alapelvét, amely bibliai alapokon nyugszik („ketten vagy hárman összegyűlnek”). A hatalom gyakorlásának elengedhetetlen feltétele a megfelelő szervek létrehozása, amelyekben az egyház bírói hatalma kifejezésre jut, ezek az egyházi bíróságok. „Ezek a szervek az egyháztól nyerik a felhatalmazást a hatalom gyakorlására. A bíróság, a bírósági tanácsok ebből következően tehetetlenek és cselekvésképtelenek mindaddig, amíg az egyház a bíráskodás hatalmát át nem ruházza, az egyházi testület ezzel az átruházási aktussal válik egyházi bírósággá, és lesz jogosulttá a gyakorlatban is alkalmazni bírói hatalmát.”19 Mint említésre került, eljárásjogilag hasonlít az egyházi bíráskodás a világi jogra, de kevert rendszerű eljárás: tartalmaz büntető és polgári joghoz hasonló jegyeket egyaránt. Röviden így lehet meghatározni a bírósági eljárás fogalmát: „az egyházi bíróságoknak az egyházfegyelem fenntartása érdekében megvalósuló, szabályozott igazságszolgáltatási tevékenysége, a feleknek és más alanyoknak a közreműködése mellett”.20 Fentiekből megállapítható, hogy minden egyházjogász fontos szerepet tulajdonított az egyházi törvénykezésnek, ezen belül is az egyházfegyelemnek, méghozzá Kálvinra történő hivatkozással, valamint annak a ténynek az alapulvételével, hogy az egyház mint bármely társadalmi szervezet szükségszerűen szabályok alapján szervezi az életét, amelybe beletartozik azoknak betartatása is. E nélkül magát a létét veszélyeztetné. Ez Kovács Albertnál olyan evidencia, amely szükségtelenné is teszi az egyház bírói hatalmának további fejtegetését. A szentírási alap kétséget kizáróan Máté evangéliuma 18. fejezetének 15-20. versei, bár Kovács Albert csak a Máté 18, 18 SzathmAry Béla: Magyar egyházjog, Budapest, Századvég Kiadó, 2004,189. 19 Uo., 191. 20 Uo., 196. 66 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
