Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: Az egyház büntető igazságszolgáltatásának elméleti megalapozása

Az egyház büntető igazságszolgáltatásának elméleti megalapozása

ben vagy olyan fegyelmi ügyben volt lehetséges, ahol magánszemély volt a panaszos, ekkor esperesi intés vagy közigazgatási úton való fegyelmezés előzte meg a pert.

Időrendben Szentpéteri Kun Béla kiváló egyházjogász követte Kovács Albert munkásságát, aki 1908-ban, majd 1948-ban adta ki jelentős művét A Magyarországi Református Egyház külső rendje címmel.3 Az elméleti megalapozásnál kerül tárgyalásra, hogy milyen jellegű jognak is tekintendő az egyház alkotmánya, tehát ezen belül az egyházi bíróságokra vonatkozó szabályrendszer is. Kálvint vannak, akik úgy értelmezik, hogy ius divinumként tekintett az egyház áltál alkotott jogra, hiszen az egyház külső rendjének a Szentíráson kell alapulnia. Szentpéteri szerint „akkor járunk a legközelebb Kálvin tanításához, ha azt mondjuk, hogy az egyháznak a reá váró feladatok végzéséről isteni parancs következtében gondoskodni kell, ám hogy ez a gondoskodás miképpen történik, azt nem isteni eredetű jogszabályok határozzák meg, de isteni parancsokra alapított emberi jogszabályok”.4 A Magyar református egyházalkotmány című munkájában úgy fogalmaz, hogy az isteni jog alapvetően abban különbözik más jogszabályoktól, hogy nem lehet megváltoztatni. Ez a megváltozhatatlanság a törvényhozó hatalom korlátozását jelentené, magának a törvényhozónak kell kijelentenie, de ilyen örök időkre szóló érvényességgel nem lép fel a református egyház, lévén összeegyeztethetetlen lenne a reformáció fő elvével, az ecclesia semper refor- mandával. Krisztus egyedüli uralmának biztosítása a cél, ennek szem előtt tartásával kell az egyház külső rendjét formálni, s a Szentírásra alapítani a szabályrendszert. „Ha az egyházalkotmány jus divinum voltáról nem is lehet szó, annak alapjául kétségtelenül isteni rendelkezések szolgálnak, amelyek közvetlenül nem létesítenek ugyan jogszabályt, de feltétlenül irányadók a jogszabályok alkotásánál; egyrészt azzal, hogy bizonyos intézmények felállítását vagy fenntartását kizárják, másrészt azzal, hogy bizonyos feladatokról való szerves gondoskodást kötelezővé tesznek.”5 Az isteni parancsok követése mellett az őskeresztény gyakorlatra, de a megváltozott életviszonyokra is tekintettel kell lenni. Útmutatóként szolgál a helyes megoldás megtalálásában a célszerűség, amelyet maga Kálvin is fontosnak tartott. (Kovács Albert is utalt rá, hogy az egyházi jogalkotás folytonosan változásban van a belső vallási tartalom és a külső társadalmi tényezők következtében, amelyekhez igazodni szükséges.)

Szentpéteri Kálvinra hivatkozik, aki szerint az egyház fő feladatai az igehirdetés, a sákramentumok kiszolgáltatása, a tanítása, a fegyelem gyakorlása és a szegények gondozása, amelyek közül a fegyelem gyakorlása minősül egyházkormányzati feladatnak, amit a jurisdictio jogi fogalmával foglalhatunk össze. „Kálvin szerint maga az egyházkormányzás: tota autem ecclesiastica jurisdictio ad morum disciplínam per- tinet”6 (Inst.IV.XI.l.). Az egyházalkotmány szempontjából tehát az e feladatot telje3 Szentpéteri Kun Béla: A Magyarországi Református Egyház külső rendje, Budapest, A Magyar Református Egyház kiadása, 1948. - A kötet az 1908-ban megjelent Magyar református egyházalkotmány címmel megjelent könyv átdolgozott változata.

4 Uo„ 28.

5 Uo„ 30.

6 „Az egyház bírói hatalma pedig teljes egészében az erkölcsi fegyelmezésben áll" - Kálvin János: INSTITU- TIO, A keresztény vallás rendszere /-//., Bp., Kálvin kiadó, 2014., II., 302.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 61