Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kusnyír Éva: "Első volt, aki segélykérésünk szavát meghallgatta, koronás királyunk, I. Ferencz József". Az alsó-mérai református templom építésének története

Az alsó-mérai református templom építésének története

II. Méra és a Mérai Református Egyház

Méra település az Abaúji Református Egyházmegye területén található, melyben 1918 előtt körülbelül 70 anyaegyházat tartottak nyilván.11 A templomépítés bemutatása előtt érdemes áttekinteni Méra község és a Mérai Református Egyház történetét.

„Lejebb fekszik a Kis-Hernád mellett Felső-Méra, 135 házzal és 715 magyar ajkú lakossal, református templommal. Postája helyben van, távirója: Forró-Encs. Határában őskori földvár nyomai láthatók. Közeli szomszédságában van Alsó-Méra, 68 házzal és 336 magyar lakossal, a kiknek Felső-Mérán van postájuk.”12 — olvashatjuk Borovszky Samu 1896-os leírását. Méra község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Encsi járásában található, Miskolctól közúton 45 kilométerre, északkeletre, a Hernád mentén.

A település és környéke feltehetően már a honfoglalás előtt is lakott hely volt, melyre bizonyítékul a határában található ősi földvár szolgál. Első említése egy 1256-ból származó oklevelében fordul elő, Mera néven. A település az Árpád-korra valószínűleg túlnépesedett. Erre abból következtethetünk, hogy a XIII. századra a település kettéosztódásából két, egymás mellett elhelyezkedő Méra nevű község alakult ki: Felméra és Almára.

1273-ban Wlmera nevét, 1332-ben pedig már Almira és Holmere {Felmérd) nevét is külön-külön említik a korabeli oklevelekben.13 Ugyancsak 1332-ben különféle dokumentumokban már szerepel a középkori román stílusú templom, mely Felső-Mérán állott.

A települések korán reformátussá lett lakossága használta a templomot, melyről egy 1595. évi jelentésből értesülünk.14 A mérai gyülekezetek pontos létrejöttének ideje nem ismert, azonban egy 1614 előtti egyházlátogatási jegyzőkönyvi bejegyzés is arról tanúskodik, hogy a XVI. századra már református volt a település.15 Ez az irat Alsó-Mérát mint .Alsó Mera filialis”16 említi. A filia leányegyházközséget jelent, amely ugyan nem rendelkezik önálló lelkipásztorral, közigazgatási szempontból különálló egységet képez.17 Az ilyen típusú gyülekezet egy közeli anyaegyházhoz tartozik,18 a mérai gyülekezetek esetében Alsó-Méra filiaként a felső-mérai anyaegyházhoz. Erre az állapotra az Alsó-Méra társegyház kifejezést használják a korabeli gyülekezeti iratanyagban.

Bár a törökök pusztítása Méra lakosságát is megtizedelte, 1696-ban is a reformátusok használták a felső-mérai templomot.19 Az 1715-ös Conscriptio szerint

11 Lásd bővebben: Dienes Dénes: Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század, Budapest, Osiris, 2001.

12 Borovszky Samu - Sziklay János: Magyarország vármegyéi és városai, Magyarország monográfiája, Abauj-Tor- na vármegye és Kassa, Budapest, Apollo Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1896,296.

13 Borovszky: i. m.

14 Varady: i. m., 184.

15 Dienes: i. m., 386.

16 Uo.,37.

17 Kozma Zsolt: Teológiai idegen szavak, kifejezések, szólások szótára, Kolozsvár, A Református Egyház Misztót- falusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdája, 2005,61.

'8 Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai: 16-17. század, Tiszáninneni egyházvidék, Sárospatak, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, 2007,155.

19 Varady: i. m., 184.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 49