Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez
Kovács Kálmán Árpád szabályozása;67 4.) a különböző egyházakkal szemben mindenkor fenntartott legfőbb felügyeleti jog (a ius supremae inspectionis) szabatos meghatározása; 5.) az állami segédkezés (a ius advocatiae) szabályozása, a felekezeti jellegű alapítványok feletti legfőbb felügyeleti jog rendezése.68 A magyar királyi közigazgatási bíróságokról szóló 1896. évi XXVI. te. 4. címe tételesen felsorolta azon vallási és népiskolai ügyeket, melyekre az újonnan szervezett jogfórum hatásköre kiterjedt. A kormány a joghely azon értelmezését vallotta, hogy a törvényes rendezés után, a megelőző gyakorlattól függetlenül minden tételesen fel nem sorolt ügy a továbbiakban közigazgatási hatáskörbe utalandó. Ezt a nézetét a szentkirályszabadjai plébániára vonatkozó kegyuraság, valamint az ebből folyó jogok és kötelezettségek elismerése és járulékai iránt indított per kapcsán ismertette el. A pert a veszprémi püspök indította a római katolikus Vallásalap ellen. Az előzetes eljárás során a püspök azt a nézetet vallotta, hogy a közigazgatási hatóság előtt csak a fennállásukra nézve kétségbe nem vont kegyúri jogokból és kötelezettségekből származó viszonyok megállapítása szorgalmazható, míg magának a jog fennállásának vagy elenyésztének kérdése a bíróságok hatáskörébe tartozik. Az elsőfokú ítélet igazat adott neki, de Wlassich Gyula kultuszminiszter azon az állásponton volt, hogy a magyar törvények szerint a kegyúri jog körül fölmerülő minden peres kérdésben a bírói tisztet őfelsége mint legfőbb kegyúr gyakorolja. A százados szokás pedig azt igazolja, hogy a király ezt a jogot nem a rendes bíróságok, hanem mindenkori kormánya és az ennek alárendelt közigazgatási hatóságok útján gyakorolja. Az első bírósági végzés helybenhagyásával a budapesti királyi tábla bírói útra tartozónak jelentette ki az ügyet oly megokolással, hogy a kereset kegyuraságnak s ebből folyó jogoknak és kötelezettségeknek megállapítására, tehát magánjogi igények érvényesítésére van irányozva, ez pedig a rendes bíróságok hatásköre alá és bírósági eljárás útjára tartozik. Az ügy minisztertanácsi tárgyalása azonban az 1553. évi IX., 1569. évi XXXVI. és 1723. évi LV. és az 1896. évi XXVI. törvénycikkek alapján kimondta, hogy a magánkegyúri jog körüli peres kérdésekben a bíráskodás a közigazgatási és nem bírói hatáskörbe tartozik. A közigazgatási hatáskör azon az alapon állapítható meg, hogy a magánkegyúri jog a legfőbb kegyúri jogból eredeztethetőek, és a jogok és kötelezettségek oly különös körét hozzák létre, melyek kizárólag a legfőbb kegyúri jog keretében és annak tartalmából értelmezhetőek. így tehát azok a tények, melyek a magánkegyúri jog eredeti keletkezését megállapítják, kizárólag közjogi természetűek, minél fogva a magánkegyúri jog megszerzését a király mint legfőbb kegyúr előtt kell bizonyítani, aki az ily vitás kérdésekben való döntés jogát újabban mindig kormánya útján gyakorolja. Kiemeli a minisztertanács tüzetes megokolásában, hogy azért is a köz- igazgatási útra tartozónak kellett kimondani a fennforgó ügyet, mert a vitás kérdés 67 Biki Károly a szatmári eset kapcsán kedvetlenül vetette fel, hogy az a miniszter, aki éppen a felekezetnélküliséget igyekszik törvénybe iktatni, vajon hajlandó lesz-e a patronátus kérdésében a protestáns érdekekre is tekintettel lenni. Biki Károly: Még egyszer a szatmári lelkészi állomás betöltéséhez, DPL, 1893, 545-546. 68 Csáky vkm. a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat indoklásában tett nyilatkozata, PEIL, 1893, 330-331.; DPL, 1891,295. 40 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
