Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kodácsy Tamás: A protestáns örökösítés teológia öröksége
A protestáns örökösités teológiai öröksége van Oort tanulmányában remekül összefoglalt.22 Ennek alapján nyilvánvalóan Au- gusztinuszra támaszkodott leginkább: az 1559-es Institutióban a közel 800 összes explicit patrisztikus hivatkozásból hozzávetőleg a fele tőle származik, különösen a szabad akarat kérdésében, illetve a szótérológiában. Többek között Cipriánuszra az egyháztanában, Tertulliánuszra a szabad akaratról szóló vitáiban, Iréneuszra és Alexandriai Kürilloszra krisztológiájában, Hilláriuszra szentháromságtanában hivatkozott sokszor. A 6. századnál későbbi atyákról nincs mindig jó véleménnyel, kivéve Nagy Gergelyt és Bernárdot, az előbbit a helyes egyházszervezeti felfogása miatt becsüli, utóbbit az Igéhez való hűségéért az egyház romló állapotában. Korai éveiben elsősorban a sztenderdnek számító római szöveggyűjteményeket használta (Sententae, Decretum Gratiani), de később egyre bővült patrisztikus könyvtára, és sokkal szélesebb szöveganyagból merített. Ahogyan Augusztinusz a legidézettebb egyházatya az Institutió'ban, úgy az anti- ókhiai Aranyszájú Szent Jánost tartotta Kálvin a legjobb egzegétának és homilétának, ő foglalta el az első helyet a kommentárok hivatkozásaiban.23 Mert bár Augusztinusz „vitathatatlanul mindenki felett áll a hittan dolgában. Mindenekelőtt vallásos igemagyarázó, de módfelett bonyolult. Ezért aztán kevésbé megbízható és időtálló.”24 Érveket is hoz Aranyszájú mellett abban a latin Előszóban, amelyet a jeles egyházatya homíliáinak tervezett francia kiadásához írt. Hanula Gergely összefoglalta azokat a legfontosabb pontokat, amelyekben Kálvin méltatta Aranyszájú Szent Jánost, és amelyben ugyanakkor el is határolódott tőle.25 Azért tudott hozzá társulni az írásmagyarázatban, mert törekedett az egyszerűségre és alkalmazhatóságra, homíliái ha hosszúak is voltak, de igyekezett érthetően fogalmazni. Csakúgy, mint Kálvin, aki a rövidséget és egyszerűséget nagyra becsülte, mintegy az accomodatio (alkalmazkodás) megvalósulásaként. „A magyarázó legfőbb erénye az áttekinthető rövidség”,26 vallotta saját kommentárjában, ahol mindig az egyszerű istenkereső „olvasót” tartotta szem előtt, mintegy megelőlegezve a ma népszerű olvasóközpontú hermeneutikát, ahol az olvasó maga is fontos szereplője a szöveg életre keltésének.27 Kálvin mindig tartózkodott az allegóriáktól, a spekulációtól, misztikától, ezért is tartott távolságot a kappadókiai atyáktól,28 Origenésztől és az alexandriai iskolától.29 Ám az antiókhi- ai iskola — élén Aranyszájú Szent Jánossal — éppen az allegóriamentességével került közel Kálvinhoz, és bár ott is egy sajátos rendszer alakult ki az írásmagyarázatban, amelyben a szöveg mélyebb, lelki rétegét a teória (betekintés) segítségével érthették meg, de mindig szem előtt tartották a szöveg elsődleges értelmét és annak történeti22 Van Oort, Johannes: in: Backus, Irena (ed): i. m., 661-700. 23 Uo., 691. 24 Joannis Calvini Opera quae supersunt omnia, i. m., 834. (A hivatkozott részt fordította: Pécsük Ottó.) 25 Hanula Gergely: Kálvin mint Aranyszájú Szent János tanítványa, DRHE Kézirat, 2004. Az Előszót (loannis Calvini Prefatio in Chrysostomi Homilias) Pécsük Ottó fordította. 26 Kalvín: i. m., XIII. 27 Szűcs: i. m„ 98. 28 Van Oort, Johannes: i. m., 691. 29 Uo., 688. 2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 57
