Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: A Tiszáninnen és a kiegyezés. Két törvénytervezet az állam és az egyház közötti viszony, valamint a népoktatás ügyének rendezése a Tiszáninneni Református Egyházkerületből

A Tiszáninnen és a kiegyezés

jellegét, és azokat egy egységes, nemzeti köznevelési rendszerbe kell integrálni. Ennek „az iskola [...] nem csak az államé, nem csak a felekezeté, hanem az egyéné, a családé, a társadalmi köröké, sőt az emberiségé” alapelv talaján állva kívántak nekikezdeni. Céljuk a haladás biztosításának és a nemzet sorsának javítása mellett olyan állampolgárok nevelése volt, akik az 1848-as törvények alapján álló, kiszélesített képviseleti rendszerben felkészült választóként tudtak élni. Gyakorlati elképzeléseik több ponton párhuzamba vonhatóak az Eötvös-féle közoktatási törvényben foglaltakkal.

Az elemi iskolák az egyházkerület törvénytervezete szerint továbbra is a gyülekezetek által közvetlenül finanszírozva, egyházi fenntartásban maradtak volna. Községi, esetleg állami iskola létrehozását csak ott tartották szükségesnek a tervezet írói, ahol egyik, a településen élő felekezet sem volt képes iskolát létrehozni. Ez utóbbi iskolák finanszírozása, ha más forrásból nem kivitelezhető, akkor a községek megadóztatásával vagy államsegély folyósításával az állam feladata volt. Az anyagi keretek biztosításának kérdésétől eltérően az iskolával kapcsolatos más teendőket az állam részére kívánta átadni az egyházkerület. Állami feladatként fogták el a tananyag, valamint a tankötelezettség hosszának meghatározását, és az iskolák több lépcsős — községi, megyei és állami - szinten elképzelt felügyeletének létrehozását is. Az így átalakult elemi iskolai hálózatban az egyház feladata iskoláinak fenntartása mellett csak a hittan oktatásának megszervezése maradt volna, melyet azonban minden felekezet maga szervezett volna meg.22

Az elemi oktatás formai kereteinek hosszú távú, országos rendezését végül az Eötvös József vezetésével megszerkesztett 1868. évi XXXVIII. — a népiskolai közoktatás tárgyában született — törvénycikk hozta el. A tervezet beterjesztését, 1868. június 23-át követően hosszú viták alakultak ki vele kapcsolatban, melyek begyűrűztek a protestáns közéletbe is. A Ballagi Mór szerkesztette Protestáns egyházi és iskolai lapok 1868. évfolyamában több cikksorozatot közölt az Eöt- vös-törvényről. A vele kapcsolatos vélemények széles skálán mozogtak. A legszélsőségesebbek az egyház autonómiájának megsértéseként fogták fel, hogy az állam szabályozni kívánta az iskolák működéséhez szükséges körülményeket és a tantervet, valamint, hogy a magántanulókat minden év végén vizsgára kötelezték. Hasonlóan kritikus vélemények érték a tankötelezettséget és annak törvényi kényszerét.23

A Tiszáninneni Egyházkerület részéről egyedül Vay Miklós főgondnok szólalt fel a kérdésben. A felsőházban elmondott beszédében az Eötvös-törvényt a miniszter által beterjesztett formájában javasolta elfogadásra, egyúttal igyekezett mindazok kedélyét nyugtatni, aki a tervezetet az egyházi autonómia megsértéseként vagy az állam oktatási monopólium létrehozására irányuló tevékenységeként

22 A Tiszáninneni Helvét Hitvallású Egyházkerület véleménye az 1848. XX. t.c. 3 és 4 §-ai folytán teendő törvényhozási intézkedésekre nézve, Sárospataki Füzetek, 12,223-227.

23 Ballagi Mór: A népiskolai közoktatási törvényjavaslat, II. rész, Ballagi Mór: A népiskolai közoktatási törvényjavaslat, II. rész, Protestáns egyházi és iskolai lapok, XI. évfolyam, 36. szám, 1868. szeptember 6., 1146; Baló Benjámin: A népoktatási törvényjavaslatról, Protestáns egyházi és iskolai lapok, XI. évfolyam, 37. szám, 1868. szeptember 13., 11 TI-1178.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 21